Csömöri ősláp
Csömör
A Csömöri-patak völgyében 27 ha kiterjedésű, 1977 óta megyei védettségű, jelenleg helyi jelentőségű természetvédelmi terület található. Természetföldrajzilag a Pesti-síkság, növényföldrajzilag a praematricum része. A terület két részből áll: a kisebbik egy ősláp – a Csömöri-tó, a nagyobbik része a Réti dűlő a Csömöri-patak völgyében.
Az őslápon több ritka, védett mohafaj élt, többek között tőzegmohák (Sphagnum sp.) más védett növények társaságában. Közöttük olyanok is voltak, amelyek Magyarországon csak egy-két helyről ismertek. 1987 telén tűz áldozata lett sok fa, cserje és értékes lágyszárú növény. Az elégett növények hamuja mintegy „megtrágyázta” a savanyú láptavat, ezzel elpusztított több érzékeny mohafajt. A szárazság mellett felgyorsította a tó benövényesedését (eutrofizáció). A regeneráció lassan folyik. Jelenleg a védett mocsári tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) növi be a tó nagy részét a keskeny- és széleslevelű gyékények (Typha angustifolia és T. latifolia) mellett.
A parton az öreg fűzfák alatt figyelhetjük meg a védett mocsári nőszőfüvet (Epipactis palustris), a csüngő virágzatú villás sást (Carex pseudocyperus), a terebélyes bugájú, rózsaszínű vízi hídőrt (Alisma plantago-aquatica).
A tóból írták le először hazánkban az Oedogonium inversum Wittrok forma subclusum zöldmoszat fajt, és a Didimella glacialis mikrogombát, amely a mocsári sás levelén él.
A tó partján és a Réti dűlőn átfolyó patak partján gyönyörködhetünk a már ritkuló, védelmet érdemlő „gömbcsoportú” fűzláp társulásában és benne a zömök hamvas v. rekettye fűzben (Salix cinerea).
A tó és a patak partján, helyenként a réten is láthatók a fehér fűz (Salix alba) és a csöröge v. törékeny fűz (S. fragilis) alkotta fűzliget társulásai.
A patak mellett, a réten foltokban a nád (Phragmites australis) alkot nádas társulást, néhány helyen a szép közönséges erdeikákával (Scirpus sylvaticus).
A réten a nádas szélében és a tó parti övében tűnik fel a zsombéksásos társulásban hatalmas csomóival a zsombék sás (Carex elata), és a magassásrét a magasra növő mocsári és parti sással (Carex acutiformis és C. riparia).
A védett rét első harmadában ritkuló társulásokat és fogyatkozó, értékes, de nem feltűnő szépségű növényeket kereshetünk. A sásláprétben a lápi sást (Carex davalliana), a szittyós láprétben a nagy szittyót (juncus subnodulosus), a csátés láprét foltban a kormos csátét (Schoenus nigricans) lelhetjük meg, ha jó szemünk és szerencsénk van.
A rét nagy részét a kékperjés száradó láprét foglalja el, amely nevét a színes bugájú kékperjéről (Molinia hungarica) kapta.
Ezek a társulások adnak védelmet sok szép, védett növénynek:
rostos tövű sás (Carex appropinquata), fekete sás (C. nigra), hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium), Jávorka-fényperje (Koeleria javorkae ), mocsári kosbor (Orchis laxiflora), fehér májvirág (Parnassia palustris).
A lápréten kora tavasztól késő őszig mindig virágpompával találkozunk. Áprilisban a mocsári gólyahír (Caltha palustris) csillogó sárga virága virít. Májusban és júniusban leggazdagabb a színskála: a sárga réti boglárka (Ranunculus acris), a lilás rózsaszínű réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), melynek nyílásakor hallatszik a kakukk hangja, a fehértől a rózsaszínen át a liláig a hússzínű ujjaskosbor, a fehér pamatos széleslevelű gyapjúsás, a feltűnő nagy, fehér ernyős erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris), a halvány rózsaszínű mocsári nőszőfű, a rikító lila mocsári kosbor, és még sokan mások színesítik a rétet.
Augusztusban a fehér májvirág szerényen bújik meg a füvek és sások között.
A rostos tövű sás pulikutya fejére emlékeztető nagy csomóival májustól a tél közepéig találkozhatunk a nádszegélyben és az öreg fűzfák alatt.
A pázsitfüvek között is találunk igen csinos virágzatúakat. A rezgőpázsit (Briza media) lilás, a pelyhes selyemperje (Holcus lanatus) rózsaszínes, a kékperje liláskék bugáikkal tetszelegnek. A Jávorka-fényperje apró szőrű bugavirágzata fényesen csillog a napfényben. A nádas zöld egyhangúságát oldja a nagy fehér virágú, tölcséres felfutó sövényszulák (Calystegia spium), a karcsú, lila fűzérű réti füzény (lytrum salicaria), a sárga közönséges lizinka (lysimachia vulgaris), a fehér, rózsaszín vagy lila, tölcséres virágú, nagy szőrös levelű fekete nadálytő (Symphytum officinale).
Szeptemberben bontja gyönyörű, halvány lilás virágait az őszi kikerics (Colchicum autumnale), de zöld levélrózsáival, nagy toktermésével csak a következő év tavaszán találkozhatunk.
Késő ősszel, télen is szép a védett terület. A nád barnás bugái, a gyékények „buzogányai”, a füzek színes vesszői, az értő szemű sétálónak nem az elmúlásról, hanem a megújító tavaszról mesélnek.
Természeti érték
