utazzitthon.hu
Keresés…
Nincs találat
Főoldal Felfedezés

Látnivalók és nevezetességek belföldön - 108. oldal

15202 találat

Régiók: Balaton, Budapest és környéke régió, Dél-Alföld, Dél-Dunántúl, Észak-Alföld, Észak-Magyarország, Közép-Dunántúl, nem besorolt, Nyugat-Dunántúl, Szlovákia

15202 találat

Falumúzeum Csömör

Falumúzeum Csömör

Csömör

A csömöri Falumúzeum 1997. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Gondozói az alapító szervezet, a Báló Lipót Kulturális Egyesület tagjai. A gyűjtemény Csömör lakosságának adományaiból jött létre és gyarapodik jelenleg is. A falumúzeum kiállítása a csömöri lakóházak hagyományos berendezését, illetve a paraszti viseletet igyekszik bemutatni. A parasztház legszebb helyisége az úgynevezett tisztaszoba, mely a család gazdagságát, jó ízlését volt hivatott bemutatni. Itt emelkedtek az ágyak dunyhával és díszpárnákkal magasra felvetve. A hímzett, monogrammal ellátott díszes párnák számát a család anyagi helyzete határozta meg: a gazdagok 12, míg a szegényebbek csak 6 párnával díszítettek. Ezeket az ágyakat természetesen soha nem használták. Az itt bemutatott párnák Racskó Katalin, Szuhai Anna és Magát Anna monogramjait viselik. A két ágy között áll a sublót, amelyet hagyományos módon a különleges csömöri lyukhímzéses egykori menyasszonyi köténnyel (sata) takartak le. A szobából általában nem hiányzott a falitükör, melyet rendszerint a sublót fölé helyeztek el. A belső ágy fölött látható üvegezett fadoboz szintén fontos dísze volt a szobának. Ebben őrizték a menyasszonyi koszorút, illetve a házaspár esküvői fényképét. A kiállított koszorú a múzeum egyik alapítójáé, Dudás Kataliné volt. Ebben a szobában látható a múzeum egyik legértékesebb bútordarabja, az 1860-as évekből származó nagyméretű festett láda is. A szobában a menyasszony-öltöztetés jelenetét rendeztük be. A kiállított fehér menyasszonyi ruha viselése az 1950-es évektől volt jellemző Csömörön. Az asztalon 1911-ből származó többnyelvű "csatos imakönyv" található, illetve itt áll a jellegzetes ratorec (örömfa), amit az esküvői menet elején vittek. A következő helyiség a konyha. Elmaradhatatlan darabjai a hímzett falvédők, illetve a dísztányérok. Az asztalterítő az 1920-as évekből való. A stelázsin sótartók, tejes- és lekvároscsuprok, aratókorsók és egyéb edények találhatóak. Az első helyiség a lakószoba. Itt a sublóton és az egyszerű vetett ágyakon kívül varrógépet, sarokpadot, székeket és asztalt helyeztünk el. A lakószobában az ágy felett a falon szentkép függ, a sublót felett pedig itt is igen szép tükör látható. Érdemes megtekinteni az ágy alatt lévő ötletes csizmahúzót is. Ebben a szobában "laknak" a gyermekek. Láthatunk játékbölcsőt benne egy papírból készült babával és egy háromkerekű járókát is, amivel az egyik kedves dalostársunk tette meg első lépéseit az 1930-as évek elején. A gyűjtemény értékes darabja az itt álló 1912-ből származó bölcső. A benne fekvő baba fiúnak van öltöztetve, ezt a kék színű szalag árulja el. A kislányok rózsaszín szalagot hordtak. A fiatalasszony viseletét bemutató bábu kék brokátselyem "öltönyben" van. A férfi-bábu az idős emberek ruháját mutatja be. Az ágy végénél látható tulipános ládán az 1912-es évszám olvasható ki. A kamrának berendezett helyiségben szitákat, rostákat, diódarálót, csuprokat, teaszűrőt és egy káposztagyalut láthatunk.

Múzeum
Falumúzeum Nagytarcsa

Falumúzeum Nagytarcsa

Nagytarcsa

Az alföldi stílusban épült parasztház az 1938-ban létesült Tessedik Sámuel népfőiskola részét képezte. Ez volt a parasztifjak továbbképzésére alakult intézmény harmadik háza, amelyet Stühmer Frigyes csokoládégyáros 4000 pengős adományából építettek 1939-ben. Az intézet tantervében a számtan, az irodalom, a földrajz és a történelem mellett néprajzot, népművészetet, és Bartók-Kodály nyomán népdalt is tanítottak. A népfőiskola tevékenységének a második világháború vetett véget. Az életmódban végbement gyors és nagymértékű változások siettették azt - a már korábban felmerült - gondolatot, hogy a sok néprajzi értéket meg kellene menteni a jövő nemzedék számára. Hozzáférhetővé, megszemlélhetővé kellene tenni mindazt, ami az elődök hagyatékából a legszebb, a legértékesebb. A gyűjtés 1959 őszén kezdődött. A nagytarcsai lakosság hamar megértette és magáévá tette a falumúzeum létrehozásának gondolatát. Lelkesen ajándékozták oda az addig féltve őrzött, 80-100 éves tárgyakat. Az első kiállítást 1960. augusztus 28-án nyitották meg a jelenlegi épület egyik felében. A Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának megalakulásával (1962) megyei kezelésbe került a múzeum is. Ezután évenként tematikus kiállítások kerültek a látogatók elé, és újabb ajándékozók is álltak a múzeum ügye mellé. 1964-ben a községi tanács átadta az épület másik felét is. Ekkor a megyei igazgatóság kívül-belül tataroztatta, és belső átalakítást is végeztetett. Ennek eredményeképpen jött létre a középparaszt lakását bemutató enteriőr. Fontos előrelépést jelentett a múzeumnak, amikor 1965-ben végre megkapta a Művelődési Minisztériumtól a működési engedélyt. Azóta az épületet több ízben bővítették egy-egy helyiséggel, melyek újabb és újabb állandó kiállításoknak adtak helyet. A 60-70-es években a Temető utcai egyedi sírból honfoglalás kori, a Fasor utcából rézkori, a Zrínyi utcából szkíta kori, a Pesti út melletti homokbányából X. századi magyar köznépi temető anyaga, az Urasági dűlőből pedig szarmata kori leletek kerültek elő és gazdagították a múzeum anyagát. A múzeum közművelődési munkája számos állandó, időszaki és vándorkiállítást mutatott be. Történelmi és néprajzi ismeretterjesztő előadáson tájékoztatta hallgatóit. Színvonalas rendezvényein az irodalom, a népművészet és a komoly zene is egyaránt helyet kapott. A múzeum néprajzi anyagáról az ország több helységében mutattak már be szemelvényeket. A legnevezetesebb bemutatókat Cegléden, Gödöllőn, Szentendrén, Szobon, Vácon és Budapesten, a Nemzeti Galériában rendezték.

Múzeum

25 találat a térképen ebből az oldalból