Vízimalmok Tatán

Az írott forrásokban a 13. században és a 14. században találunk már említést a vízimalmokról. 1268-ban Mária királyné tatai malmát "Walter Comes"-nek adta el. Zsigmond király 1388. évi oklevele, amelyet Péter apát beiktatása alkalmából állítottak ki, közli a malmok helyét. Az apátságnak hat, Walter utódainak és az esztergomi szigeti apácáknak egy-egy malma volt, de az egyik nem működött. A 14. század végén, Tatán 8 működő és egy romos malomról beszélhetünk, Mátyás király uralkodása idején, Bonfini írja művében: „A víz lefolyásánál gabonaőrlő malmok vannak, sorjában kilenc. Ezek a várhoz tartoznak, háborúban sem szakíthatók el tőle.” A 16. század elejéig a kilenc malom működött. Az állandósuló török háborúk miatt a tatai malmok, a Cifra-malom kivételével elpusztultak. 1727 nyarán gróf Esterházy József jószágkormányzója Tatára jött és levelében a következőket írta: „…Tatában levő malmokat megjárván, aminthogy hét az a malom, mely hét malom vagyon 21 kerékre, azon malmokban semmi melioratió nem tapasztatatik, hanem az előbbeni állapotukban konzerváltatnak…” 1830-as évek elején készített térképen 15 működő malmot tüntettek fel.

Ebből hat kalló malom volt: Komáromi, Cseke, Öreg, Ferenc, Hámon és Új kalló.

Lisztet őrölt: a Burgundia-, a Baumeister-, a Cifra-, a Hencz-, a Jankó-, a Nepomucenus-, az Öreg-, a Pék- ás a Szőgyi-malom.

Az 1930-as években üzemelő 15 vízimalom közül, az említett években már csak négy – a Cifra-, a Miklós-, a Pötörke- és a Wéber malom – működött. 1949-ben az egyre nagyobb méreteket öltő tatabányai szénbányászat, és az ezzel járó karsztvíz ki emelés, a Pokol-forrás elapadását okozta, de ez még nem veszélyeztette a vízimalmok létét. 1950-ben a mezőgazdaság átalakítása és a vele járó államosítás egyre több vízimalom leállását eredményezte. 1961. szeptember 2-án a tatabányai XV/b akna súlyos vízbetörése, végleg megszüntette az angolkert Kék forrását és a Tata területén feltörő forrásokat, a Fényes forrással együtt. Ezzel megpecsételődött a még vízi erővel működő tatai malmok sorsa.