Szegedi Nemzeti Színház

A patinás, 19. század végén épült 680 nézőt befogadó Nagyszínház elsősorban az operajátszás és a nagyobb volumenű színpadi művek (operett, musical…) otthona, a 281 férőhellyel modern belső építészeti igénnyel 2005-ben felújított Kisszínház a drámajátszásnak és a Szegedi Kortárs Balettnek nyújt otthont. II. A II. világháborút követően, 1945. augusztus 29-én államosították a szegedi Városi Színházat.

A Minisztertanács döntése alapján létrejött – a fővárosi Operaház és Nemzeti Színház mellett – az ország harmadik, a korabeli viszonyok között magas állami szubvencióval támogatott színháza, a Szegedi Állami Nemzeti Színház. A három tagozatú színház, Vaszy Viktorral az élén rövid idő alatt országos elismerést vívott ki. A vidéki színházak országos államosítása 1949. augusztus 1-én véget vetett ennek a virágzó fejlődési folyamatnak. Egy tollvonással megszüntették a szegedi színház opera- és tánctagozatát, az együttesek tagjait elbocsátották, a színház javait, gazdag díszlet- és jelmeztárát „igazságosan” szétosztották. A színházi épületAz 50-es évek elején, csökkentett létszámú prózai együttes szolgálta ki a közönséget, szigorúan a sematizmus kultúrpolitikai elvárásai szerint.

A zenés színház, az opera csak lassanként szerveződött újjá a diktatúra lazulásával egyidejűleg. Jelentős változás csak 1956 után következett be. A színház visszakerült a város kezelésébe, nevéből is elmaradt az 1945-ben ráragasztott állami jelző. A Szegedi Nemzeti Színház 1957-től újra három tagozattal rendelkezik: az opera, élén a visszaédesgetett sikeres Vaszy Viktor karmesterrel, új fejezetet nyit nem csupán a vidéki, de a hazai operajátszás történetében is. Az elmúlt évtizedekben az eleinte jobb-rosszabb korszakokat megélt szegedi táncművészet is fejlődésnek indult, Imre Zoltán (Szegedi Balett), majd Pataki András és Juronics Tamás (Szegedi Kortárs Balett) irányításával országosan sőt a nagyvilágban is ismertté vált.