Soproni Petőfi Színház

A Soproni Petőfi Színház Sopron belvárosában található, a Petőfi téren. Eredetileg 1840-ben emelt épülete jelenlegi formáját Medgyaszay István 1909-es átépítésének köszönheti. Az intézmény igazgatója jelenleg Darvasi Ilona jelmeztervező.

Építése:

Az ország első kőszínháza Sopronban nyílt 1769-ben, a jelenlegitől nem messze, egy szárazmalom átépítésével. 1840-ben a bécsi Franz Lössl tervei szerint új, erre a funkcióra tervezett épületet emeltek a jelenlegi helyen. A viszonylag kis méretű, téglalap alaprajzú épület öttengelyes homlokzatát négy oszlop tartotta erkéllyel díszítette a tervező.

A 20. század elején már komoly problémát jelentett az épület tűzveszélyessége, illetve a fűtetlen előcsarnok és a ruhatár. Ezért Sopron városa 1908-ban felkérte a Fellner és Helmer építészirodát egy új épület tervezésére, ám mivel a bécsi műhely csak 1910-re vállalta volna a befejezést, inkább új tervezőt kerestek. A város 1909. március 31-én 200 000 koronát szavazott meg az átépítésre. Medgyaszay Istvánt a nemrég befejezett és pozitív fogadtatásra talált veszprémi színház miatt keresték meg. Az építész 1909 áprilisában járt először a városban, felmérve az épület állapotát és a lehetőségeket; akkor úgy becsülte, az év karácsonyára már elkészülhet az átépítés. Ajánlatát április 14-én nyújtotta be, és májusra már a kivitelezési tervek is elkészültek. A bontás júniusban kezdődött; csak a színház főfalai maradtak meg, minden egyéb épületelem: a tető, a lépcsők, a páholyok és az erkélyek újonnan, vasbetonból készültek. Az épület az ígért hat hónap alatt elkészült, karácsonykor meg is nyitották.

Medgyaszay megtartotta a régi befoglaló tömeget és az alaprajzot is, a tömb egyedül a főhomlokzat elé épített új előterek és lépcsőházak révén bővült, hosszanti irányban 4-5 méterrel. A főhomlokzat mintegy a régi homlokzat ellenképe; a klasszicista timpanon helyett Medgyaszay sgraffittóval és széles párkánnyal zárta le, de átvette és újra felépítette a négyoszlopos erkélyt. A cél itt is a Veszprémben is alkalmazott újszerű technológia, a vasbetn lehetőségeinek megmutatása: a homlokzaton elhelyezett négy oszlop tetején kiszélesedő fejezet helyett keskeny vasbeton elem tartja az erkélylemezt, amelynek korlátja az építészre jellemző, vasbetonból formált népművészeti motívumokat mutat. A főhomlokzat sgraffitóját először a soproni művész, idősebb Storno Ferenc tervezte meg, ám ez nem nyerte el Medgyaszay tetszését, így végül maga készítette el a vázlatokat, amelyek alapján Beszédes Ottó és Zsille Kálmán végezték a kivitelezést.

Az oldalhomlokzatokon és a hátsó homlokzaton az ablakok a Medgyaszayra jellemző filigrán vasbeton osztást viselik. Az oldalhomlokzatokra az építész erkélyeket tervezett; ezek egyrészt ideiglenes menekülőútvonalként szolgáltak, másrészt változatosságot vittek az elnyújtott falszakaszokba.

A 17,5x17,5 méteres nézőteret három emeletes páhonysor, első emeleti erkély és karzat tagolja, eredetileg 900 férőhellyel. A tetőt nyoc centiméter vastag vasbeton födém képezi, amely alá ötcentis rabic dongamennyezetet húztak. A páholyokat a szokásos rabicfalak helyett plüssfüggönyök választották el, színüket a belső tér átgondolt koncepciója határozta meg, amely a szokásos fehér-arany-bordó helyett a homokszín és a rozsdabarna felfelé világosodó kombinációjára épült. A mennyezetről a Veszprémben is alkalmazott üvegcsillárok tökéletesített változatai lógtak, a Medgyaszay által 1909-ben szabadalmaztatott foglalat nélküli izzókkal. A belsőt Zsolnay-kerámiával díszítették. Ugyancsak a tervező szabadalmát képezték a kijárati ajtózárak, amelyek csukott állapotban biztonságosak voltak betörés és léghuzat ellen, veszély esetén azonban a középen elhelyezett gomb megnyomásával azonnal feltárultak. Az építést jobbára soproni iparosok végezték, a teljes költség 250 000 koronára rúgott.
Rekonstrukciók [szerkesztés]

A rossz állapotba került színházépületet 1969- 1975 között Kotsis Iván (KÖZTI) vezetével felújították és átépítették. Bár Kotsis saját leírása szerint tiszteletben tartották az eredeti koncepciókat, és funcionálisan valóban pozitív változások történtek, a Medgyaszay-féle eredeti homlokzat és belső tér komoly károkat szenvedett. A homlokzaton átrendezték az ablakbeosztást mind az oldalrizalitokon, mind az erkély felett, részben eltüntetve az eredeti vasbeton kiosztást. A már korábban súlyosan károsodott sgraffitto maradványait eltüntették, helyére a „Petőfi Színház” felirat került. Kotsis bővítette a párkány vonalát is, megváltoztatva a homlokzat arányait. Az oldalhomlokzat erkélyeit elbontották. A belsőből eltűntek az eredeti berendezés darabjai; az új belsőépítészeti terveket Bánk András készítette.

1992-ben újabb rekonstrukcióra került sor, ekkor a feladattal megbízott Kőnig Tamás és Wagner Péter a Medgyaszay-féle állapot minél teljesebb rekonstrukcióját tűzték ki célul, bár a színház ekkor nem volt műemlék. A tervezés 1992. május-júniusban, a kivitelezés tízmillió forintos költséggel június-december között zajlott – nagyjából annyi idő alatt, mint az építés. A főhomlokzatot részben rekonstruálták. Az eredeti mintájára Rády Andrea és Nagy Attila újra elkészítették a sgraffittót, és a középrizalit ablakai is visszakapták a vasbeton osztásokat. A két szélső rizalitban azonban a Kotsis-féle ablakosztás maradt meg. A belsőben is igyeztek visszaállítani az eredeti állapotot, a színházterem eredeti színeit; a csillárokat ugyancsak Medgyaszay tervei alapján gyártotta újra Gaál Endre iparművész. Kipótolták a kerámiadíszítés elpusztult darabjait is.

A színház 1992. december 3-án Friedrich Dürrenmatt Meteor című darabjával nyitott újra.