Soproni borvidék

A borvidékünk Magyarország egyik legrégibb történelmi hagyományokkal büszkélkedő borvidéke. Eredete egészen a keltákig vezethető vissza. A XIV. század elején Magyarország legjelentősebb borvidékei között tartják számon, melynek kereskedelmi kapcsolatai messze túlnyúlnak az ország határain. A XIX. századtól a poncichterek, németajkú gazdák, messze földön híressé tették a soproni bort. A városra jellemző, hogy más borvidékekkel ellentétben a pincéket nem a szőlőhegyekbe, hanem a városban, saját házaik alá építették. Ez akkoriban nemcsak kiváltságot, de nagyobb biztonságot, védelmet jelentett a termelőknek.

A borvidék legértékesebb területe a Fertő-tó környéki hegyoldalakon, lankákon, napjainkban mintegy 1500 hektárnyi területet foglal magába. A Világörökség Bizottság a Fertő-tavat az azt övező településekkel együtt 2001-ben mint kultúrtájat vette fel a Világörökségi Listára. A Fertő-tó vidéke geológiai és geomorfológiai érdekességek egyedülálló változatosságát tárja elénk. Számos részre osztják a klimatikus határok, így a viszonylag kicsiny területen belül rendkívüli módon változatos állat- és növényvilág létezik: kontinentális alföldi sztyeppei tó, szub-mediterrán dombok és szub-alpin hegyek, értékes szikes puszták, valamint előfordulnak magashegységek is.

A kelták és az ókori Róma által teremtett szőlő- és borkultúra alapja a Soproni borvidék szőlőtermesztésének, borkészítésének. A hagyományok ápolása valamint a modern borkészítés tudománya egyesülnek gazdapolgáraink hordóiban, s szép boraink bizonyítják az egykoron európai hírű termőhely adottságait.

A monarchia idejében a szőlőterületek egy borvidéket alkottak a Sopron-Ruszt-Pozsonyi néven és hasonló fajták és művelési módok jellemezték őket. A szőlőskerteket pusztító járványok és a történelem viharai aztán külön fejlődési pályára állították a borvidéket míg ma Ruszt elsősorban a fehér szőlőfajtákról és az aszúról (Ausbruch) híres, addig a Soproni borvidéken a kékszőlő, főleg a kékfrankos termelése kiemelkedő (Sopron a kékfrankos fővárosa), de jelentősek még a Zweigelt, Cabernet sauvignon, Merlot, és Pinot noir ültetvények is. A fehérborfajták közül pedig a Zöld veltelini, a Chardonnay, a Tramini, a Zenit, a Sauvignon blanc, és a Korai piros veltelini emelhető ki. A legkiemelkedőbb bortermelők Weninger /Balf/ és Ráspi /Fertőrákos/.

A borvidék érdekessége, hogy az itteni klíma a késői szüretelésű édes borok előállításának is kedvez. Ezek borok nem új keletűek a vidékünkön, jelenlétük 1524-re vezethető vissza.