Helytörténeti Múzeum , Nagykálló

Az 1830-ban épült régi, szép oszlopos-tornácos épületben, az úgynevezett Szilágyi ház-ban 2005-ös felújítása után elkezdődhetett a muzeális gyűjtőmunka a város vezető testületének akaratából. A háznak tornáca, öt szobája, és egy udvarra nyíló folyosója van. Az első szobában a világhírű Kállai kettős táncdráma emlékeit láthatja a látogató. Jobbról az első tablón a tánc négyszáz évnyi története olvasható. Szemben a táncos viseletet bemutató baba pár. Mögöttük újabb tablón az évszázadok táncdallamainak kottái. Azoké a daloké is, amelyeket elfeledett a népi emlékezet, csak a Zenetudományi Intézet őriz, és azoké is, amelyeket mindmáig élő, énekelt zeneként adnak át egymásnak az itt élő nemzedékek. Újabb hatalmas tablón 80 év táncosainak fotói, középen az ifjú, feketehajú Kodály a kállói vendéglátói között. A polcokon a táncosok által nyert díjak, emléklapok. Üveges tárlóban rozsdás sarkantyú: egy lány 1915 -ben pengette tánc közben. Mellette pitykegombos mellényke 1927-ből. Itt van az elmúlt 80 év tánccsoportjainak számtalan emléke is. Ha a látogató nem ismeri a kállói táncot, DVD-n megtekintheti: 1929-től napjainkig a Kállai kettős hat felvételéből választhat. A második szobában gyarapodnak a várostörténet emlékei, a 4000 éves kőbaltától az ötszáz éves török gyűrűn és hatszáz év pénzérméin át a XVIII. századi könyvritkaságokig. A paravánokon a várostörténet nagy fejezetei: a Vásáros Kálló, a váras hely dokumentumai, az itt járt országos nagyságok, Bocskay, és a Rákócziak tiszteletét igazoló képek, a 140 évig állt Kállói Vár makettje, a szabadságharcba induló, a Fő téren esküt tett 1848-as honvédek emlékei, és Kossuth Lajos nagykállói kultuszának dokumentumai. A harmadik szoba a néprajzé. A korábbi századok használati tárgyai: minden, ami a kenyérsütéshez, a tej fejéséhez, feldolgozásához kellett, a mosakodás, borotválkozás, mosás-vasalás kellékei, konyhai eszközök, edények, a világítás villany előtti tárgyai, a borotválkozás, és a dohányzás férfiéletet keserítő és gyönyörködtető tárgyai. A negyedik szoba a régi mesterekről szól: a cipészmesterség története az 1645-ben privilégiumot kapott Kállói Csizmadia és cipész Céh kiváltságlevelével, Thurzó Györgytől kapott oltalomlevelével, pecsétnyomójával, 1840-ben készült réz behívótáblájával, banklival, háromlábú székkel, surccal, és a mesterség minden kéziszerszámával, a Kisipari Termelő Szövetkezet (1948-2005) emlékeivel. Ebben a szobában áll még egy szabó műhely kelléktára, a munkaeszközökön kívül bemutatva az 1928 és 1944 közötti időszak divatlapjait is, száz éves varrógép, szalmakalapfonó tanítónő mintái, levelei, fényképei, néhány fazekas, és bőrműves eszköz. Az ötödik szoba képtár: itt a kortárs kállói amatőr festők, és tanult kollégáik képei láthatók. Az épület udvarra nyitott folyosóján a gazdálkodás régi eszközei sorakoznak, majd a nyitott tornácon négy jókora malomkő búcsúztatja a vendégeket. Az udvart mérnöki tervek szerint készült szép kert díszíti. Akadálymentesített, és kis parkolója egészíti ki a látogatók komfortját. Az épület előtt újmódi, de kedves csacskaság: az Örök szeretet rácsá-n szaporodnak a szétválaszthatatlan összetartozást jelképező lakatok. Ehhez kötődik a rendezvények sorozatából a Valentin nap környéki ikertalálkozó, hiszen van-e más, élethossziglan tartó kötődés, mint az ikertestvéreké?

Az 1830-ban épült régi, szép oszlopos-tornácos épületben, az úgynevezett „Szilágyi ház”-ban 2005-ös felújítása után elkezdődhetett a muzeális gyűjtőmunka a város vezető testületének akaratából.
A háznak tornáca, öt szobája, és egy udvarra nyíló folyosója van. Az első szobában a világhírű Kállai kettős táncdráma emlékeit láthatja a látogató. Jobbról az első tablón a tánc négyszáz évnyi története olvasható. Szemben a táncos viseletet bemutató baba pár. Mögöttük újabb tablón az évszázadok táncdallamainak kottái. Azoké a daloké is, amelyeket elfeledett a népi emlékezet, csak a Zenetudományi Intézet őriz, és azoké is, amelyeket mindmáig élő, énekelt zeneként adnak át egymásnak az itt élő nemzedékek. Újabb hatalmas tablón 80 év táncosainak fotói, középen az ifjú, feketehajú Kodály a kállói vendéglátói között. A polcokon a táncosok által nyert díjak, emléklapok. Üveges tárlóban rozsdás sarkantyú: egy lány 1915 -ben pengette tánc közben. Mellette pitykegombos mellényke 1927-ből. Itt van az elmúlt 80 év tánccsoportjainak számtalan emléke is. Ha a látogató nem ismeri a kállói táncot, Dvd-n megtekintheti: 1929-től napjainkig a Kállai kettős hat felvételéből választhat.
A második szobában gyarapodnak a várostörténet emlékei, a 4000 éves kőbaltától az ötszáz éves török gyűrűn és hatszáz év pénzérméin át a Xviii. századi könyvritkaságokig. A paravánokon a várostörténet nagy fejezetei: a Vásáros Kálló, a váras hely dokumentumai, az itt járt országos nagyságok, Bocskay, és a Rákócziak tiszteletét igazoló képek, a 140 évig állt Kállói Vár makettje, a szabadságharcba induló, a Fő téren esküt tett 1848-as honvédek emlékei, és Kossuth Lajos nagykállói kultuszának dokumentumai.
A harmadik szoba a néprajzé. A korábbi századok használati tárgyai: minden, ami a kenyérsütéshez, a tej fejéséhez, feldolgozásához kellett, a mosakodás, borotválkozás, mosás-vasalás kellékei, konyhai eszközök, edények, a világítás villany előtti tárgyai, a borotválkozás, és a dohányzás férfiéletet keserítő és gyönyörködtető tárgyai.
A negyedik szoba a régi mesterekről szól: a cipészmesterség története az 1645-ben privilégiumot kapott Kállói Csizmadia és cipész Céh kiváltságlevelével, Thurzó Györgytől kapott oltalomlevelével, pecsétnyomójával, 1840-ben készült réz behívótáblájával, banklival, háromlábú székkel, surccal, és a mesterség minden kéziszerszámával, a Kisipari Termelő Szövetkezet (1948-2005) emlékeivel. Ebben a szobában áll még egy szabó műhely kelléktára, a munkaeszközökön kívül bemutatva az 1928 és 1944 közötti időszak divatlapjait is, száz éves varrógép, szalmakalapfonó tanítónő mintái, levelei, fényképei, néhány fazekas, és bőrműves eszköz.
Az ötödik szoba képtár: itt a kortárs kállói amatőr festők, és tanult kollégáik képei láthatók.
Az épület udvarra nyitott folyosóján a gazdálkodás régi eszközei sorakoznak, majd a nyitott tornácon négy jókora malomkő búcsúztatja a vendégeket. Az udvart mérnöki tervek szerint készült szép kert díszíti. Akadálymentesített, és kis parkolója egészíti ki a látogatók komfortját.
Az épület előtt újmódi, de kedves csacskaság: az „Örök szeretet rácsá”-n szaporodnak a szétválaszthatatlan összetartozást jelképező lakatok. Ehhez kötődik a rendezvények sorozatából a Valentin nap környéki ikertalálkozó, hiszen van-e más, élethossziglan tartó kötődés, mint az ikertestvéreké?