Szentháromság-szobor

A szobrot a pestis leküzdésének emlékére emelték 1713-ban. A kőszegi pestisszobor egyike a legkorábbi magyarországi Szentháromság-szobroknak. Fertőrákosi mészkő anyaga nemigen tud ellenállni az időnek, ezért 1813-ban, 1869-ben és 1974-ben is restaurálni kellett.

A mű hármas tagozódású: talapzatból (posztamens), oszlopból és szoborból áll. A nyolcszögletű, tagolt talapzat kiugratott sarkain négy szent szobra emelkedik. Elöl, jobb oldalon Szent Rókust látjuk vándorbottal, lábánál kutyával, bal oldalon Szent Sebestyén ókeresztény vértanú nyílvesszőkkel átdöfött alakja látható.

Az oszlop tetején lévő Szentháromság-ábrázolás főalakja a trónszéken ülő, pápai süveges Atyaisten, ölében a keresztre feszített Fiú. A Szentléleket szimbolizáló galambot a két főalak alatt az oszlopfőbe helyezte el a művész, eltérően az általában szokásos kompozícióktól.