Védett őrlő (köves daráló)

A tulajdonos Sípos József volt, aki 1904-ben született Karcagon és 1987-ben Kiskunfélegyházán hunyt el. Tíz gyermekes vasutas családból származott. Ő a molnár szakmát tanulta ki. A karcagi Rónai-féle Malomban szabadult fel 1921-ben. Itt kapott először munkalehetőséget is. Ezután a Debreceni Nagymalomban, majd a karcagi Hungária Malomban dolgozott. Közben elsajátította azokat a szakmákat, melyek később feladata végzéséhez szükségesek voltak: géplakatosság, autóvezetés, stb. A II. világháborúban lőszerszállító kocsit vezetett a fronton, így került fogságba. 1940-ben a Debreceni Nagymalomban mestervizsgát tett, s ezek után nyitotta meg a darálót, mellyel nemcsak a környékbeli lakosságot, hanem a piaci napokon a tanyákról beérkezőket is kiszolgálta.

Az államosítás után előbb egyéni, majd több mint három évtizeden keresztül termelőszövetkezeti tag volt. Élete utolsó éveiben visszakapta a tulajdonjogot az akkori vezetőség határozata alapján az addig végzett becsületes, lelkiismeretes munkájáért. Feleségével, Tóth Máriával 53 évig éltek nagy szeretetben, tisztességben. Gyermekük nem született. Mint rokon gyermeket, Balla Klárát (Dr Sütő Mihálynét) nevelték 2,5 éves korától, akit szerettek, taníttattak és később ő örökölte a darálót. Az új tulajdonos a városnak ajánlotta fel a létesítményt, amely 2005. július 29-e óta a város tulajdonában van.

A Kerekes István és Kisújszállási út sarkán található karcagi „Sípos-féle” Kövesdarálót, mely a mezőgazdasági-ipari termékek meghatározott csoportjába tartozik, az Örökségvédelmi Felügyelet Határozata alapján (2004. II. 02.) védetté nyilvánították.

Mindez az alábbi szempontok alapján történt:

Őrlőmalom: A Kövesdarálók kisebb, kevésbé elterjedt csoportjába tartozik.

Pozitív értéke: Az Őrlőmalom eredeti helyén való megőrzése megnyitásától kezdve (1940.) igen ritka.

A Műtárgy történetét dokumentumok bizonyítják: hivatalos okmányok, Mesterlevél, Működési engedély.

Tárgyi emlékek: Őrlő-álló kövek, meghajtó lapos szíj, villanymotor, kőfaragó eszközök, a daráláshoz szükséges eszközök.

A Daráló készítésének pontos ideje nem ismert. A szerkezet áttanulmányozása után a szakemberek megállapították, hogy kb. 19. század végén, 20. század elején helyezhették üzembe. A létesítményt faburkolat fedi, mely takarja az eredményes működéshez szükséges belső részeket.

A Daráló ma is működőképes.