I. Világháborús Emlékmű

A városháza előtti téren áll emlékmű, melyet 1938. október 23-án lepleztek le. Karcagon már 1916-ban szerveztek gyűjtést, hogy emléket állítsanak az elesett hősök tiszteletére. Azonban különböző nehézségek miatt folyamatosan halasztódott az emlékmű felállítása. A város két évtizedes adósságát rendezte, amikor pályázatot hirdettek az 1930-as évek közepén a hősi emlékmű elkészítésére. 1937-ben az emlékmű bizottság javasolta egy vízmedencével kombinált szobor felállítását. A tervpályázatot 1937 tavaszán a Kultúrpalotában mutatták be a pályázatra beérkezett munkákat a nagyközönségnek. A végül elfogadott - Kun László jelige alatt bemutatott  - szoborcsoport terve eredetileg egy gyalogos katonát is tartalmazott.

A lovas szobor alkotója Gáldi Gyula (1908-1981) szobrászművész. A talapzaton álló lovas huszár a jászkun huszárezredre utal, mely 1745-től az első világháborúig állt fenn. Az emlékműhöz tartozó "Hősök kútja" elnevezésű vízmedencéhez a városháza előtt külön szívattyús kutat létesítettek.

A magas talapzat keleti és nyugati oldalába vésték a több mint 700 hősi halott nevét. A tér felöli oldalon pedig a Szózatból való idézet olvasható: "Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért"