Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria

Az 1995. július 15-én megnyílt közérdekű muzeális intézmény abból a képzőművészeti adományból és dokumentum-gyűjteményből szerveződött, amelyet Hamza D. Ákos és felesége, Hamza Lehel Mária, Lehel Ferenc Csontváry-kutató leánya 1987-ben Jászberénynek ajándékozott. Mindkettőjük életműve Magyarországtól távol,  Párizsban, Olaszországban és São Paulóban teljesedett ki. 36 évi brazíliai tartózkodás után a házaspár 1989-ben tért vissza hazájába.A hagyaték előbb a Jász Múzeumba került, majd Hamza D. Ákos kifejezett kérésére 1991 decemberében a Gyöngyösi út 7. szám alatti lakóházba, ahol a polihisztor haláláig lakott. A múzeum gyűjtőterülete a Jászság 18 települése, alaptevékenysége a rábízott gyűjtemény őrzése, nyilvántartása, lehetőség szerinti gyarapítása, feldolgozása, bemutatása. A gyűjtőterületnek megfelelően alaptevékenységéhez tartozik a Jászság képzőművészi értékeinek kutatása, valamint a kutatások eredményének publikálása. A múzeum képzőművészeti kollekciójának - az egyedülálló Hamza- és Lehel-hagyaték mellett - mára fontos részét képezi a jászsági kötődésű művészek munkáit magában foglaló gyűjteményegység, melyben elsősorban a 20. századi alkotók közül Benke László, Gy. Riba János, Vuics István, Makay József, Gecse Árpád, Sáros András és mások művei találhatók. Ki kell emelni Litkei József, az Iparművészeti Főiskola korábbi tanszékvezetőjének 24 műből álló kollekcióját, valamint Lehel Mária, Thorma János és Rudnay Gyula néhány alkotását. A kortárs gyűjteményegység legkiemelkedőbb darabjait Palkó Tibor festőművész művei jelentik.