Kilenclyukú híd

Mellette rendezik minden év augusztus 20-án az országos hírű Hortobágyi Hídi Vásárt. A Kilenclyukú híd a legenda szerint úgy jött létre, hogy egy pandúrok elől menekülő betyár kilenc szeretője összekapaszkodott, és vállukon, karjukon átsegítették kedvesüket a folyón. A sikeres menekítés után a menyecskék kővé váltak. 

A Hortobágyon már a kora középkorban biztonságos átkelőhelynek kellett lennie a folyó ezen középső szakaszán, hiszen a Máramarosból tutajon szállított sót is az itt áthaladó ún. Sóúton vitték a felső-tiszántúli vidék ellátására a tiszafüredi révtől. A hortobágyi híd léte és sorsa később is elválaszthatatlan volt a Debrecen – Pest-Buda országút forgalmát érintő vámszedéstől. A Hunyadiak birtokát képező pusztán Szilágyi Erzsébet 1461-ben kelt oklevele erősítette meg Debrecen városát ebbéli jogában. Az 1697-ben, I. Lipót által kiadott diploma is tulajdonképpen ezt újította meg. Az időjárásnak, árvizeknek kitett, öreg fahíd fenntartása mindig nagy terhet rótt a városra. Ezért döntött úgy a Város 1827-ben, hogy Debrecen akkor legismertebb három építőmesterét kéri fel „a mátai vendégfogadónál egy jó és állandó híd építésére vonatkozó terv- és költségelőirányzat elkészítésére”. Végül Povolni Ferenc „kilenclyukú” tervei szerint 1833-ra épült fel. A császári és királyi építőigazgatóság a várható nagy árvizekre, jégzajlásra való tekintettel kevesebb mederpillérrel és magasabb ívekkel tartotta volna megvalósíthatónak a tervet. A híd azonban a Bükkaljáról szállított dácittufából készült pillérekkel mégis állékonynak bizonyult. Sőt, a közel 180 éves Kilenclyukú híd ma is Magyarország leghosszabb közúti kőhídja. 

 forrás: http://www.iranydebrecen.hu/info/puszta/hortobagyi-kilenclyuku-hid/