Észak-alföldi látnivalók - 18. oldal

Kállósemjéni Kállay-kúria

Kállósemjéni Mohos-tó Természetvédelmi Terület

A terület múltja, helyzete Noha csak 1954-ben nyilvánították védetté, a szakemberek már jóval korábban ismerték a területet. Neves botanikusunk, Boros Ádám hozta hírét még a 20-as években, a Debrecenben induló Nyírség-kutatás keretében. A konkrét védelmi javaslatot az ugyancsak neves debreceni erdész-természetvédő, Tikos Béla tette meg. A szakmai indoklás szerint a láp akkoriban teljesen más kinézetű volt, mint akár csak a 80-as évek elején is. Ez az eltérő állapot a század első felében folyamatosan jellemző volt a Mohos-tóra, de a területet sajnos felgyorsult, kedvezőtlen változások érték. A 80-as évekre úszóláp az eredeti helyén sehol sem maradt fenn. A nyírvizek pusztulását okozó, túlzásba vitt nyírségi lecsapolás okozta talajvíz-süllyedés végzetszerűen érintette a Mohost. A század első felében a láp partján még vasas talajvíz-források fakadtak. Először ezek apadhattak el, majd a tó vízszintje csökkent végzetesen. Az úszólápok megfeneklettek, a rajtuk növő rekettyefűz gyökerei véglegesen lehorgonyozták azokat. A XX. század utolsó negyedében a tómeder nagy részét a korábbi úszólápból származó rekettyés fűzláp, nádas és magasásos foltok borították, de ezek gazdagsága már meg sem közelítette az egykori úszólápét. Nyílt víz és úszóláp csak a tó északi, egykor tisztított sarkában maradt, itt élte túl a változásokat néhány hínárnövény és a fehér tündérrózsa is. Az úszóláp már alapvetően keskenylevelű gyékényes volt, tőzegpáfránnyal. Benne eltűnőben volt a vidrafű, míg a gyilkos csomorika "jobban állta a sarat". A természetvédelem az akkor már évtizedek óta kezelésében levő lápon, a Mohos körbeerdősítésével korábban is végzett beavatkozást. A romló helyzetre tekintettel a tavat korábban lecsapolni szándékozó kis csatorna átalakításával 1981-ben belvizes árasztórendszert építettek ki. Ennek néhány éven át pozitív hatása mutatkozott, újra megjelent például a parti zónában az időközben fokozott védelem alá került szíveslevelű hídőr. A víz minőségével azonban kezdetektől fogva gondok voltak, az egyre erősödő aszályban többnyire a belvizek is elmaradtak, miközben a talajvízszint rohamosan süllyedt. A Mohos az évtized fordulójára tartósan kiszáradt. A pusztulóban levő lápvilág megmentése érdekében 1992-ben indult meg a rétegvizes ellátó rendszer kiépítése. 1997-ben több lépcsőben készült el, nem csak a Mohos, hanem a délről alig egy dűlőnyire szomszédos Nyárias (vagy Nyárjas) lápjának vízellátása is megoldható vele. Reméljük, hogy az 50-es években halottaiból feltámadt somogyi Baláta-tó és a nyírségi Vajai-tározó úszólápjainak pozitív esete ismétlődik meg itt is, azaz a vízviszonyok rendeződése után a varázslatos úszólápok egyszer újra régi szépségükben borítják a Mohos medrének legalább egyes részeit. Az imént említett Nyárjast 1981-ben, a Mohos ismételt botanikai felmérésekor fedezte fel Vass Mihály. Itt még megtalálható, bár legtöbb helyen gyékénnyel keverten a Mohosról időközben kipusztult vidrafüves-zsombéksásos társulás. Nagy területeket borítanak a nádasok és a viszonylag fajgazdag magassásosok is. Értékei miatt ez a láp 1988-ban a korábbi védett terület 85 ha-ra való bővítéseként került országos védelem alá. Időközben a Nyárias és a szomszédos agrárterületek, valamint egy kis nyárültetvény ugyancsak természetvédelmi kezelésbe került. 2. A terület természetvédelmi rendeltetése, jellemzői Ha csupán a fajlistát nézzük a 30-as évekből, feltűnik, hogy több értékes, védett mocsári-lápi növényfaj, mint a tiszaparti margitvirág, a széleslevelű gyapjúsás időközben valószínűleg végleg eltűnt a területről. A tó északi része korábban még valódi tó volt, fehéres színű, kemény homok aljzattal és különösen gazdag lebegő hínárnövényzettel, benne olyan különlegességekkel, mint a rovarevő rencefélék egész sokasága. A közönséges rencén kívül a lápokra jellemző lápi rence és kis rence fajok állományai eutróf, de egyébként tiszta vizeket jelző, ritka békaszőlőfélék, mint a hegyeslevelű békaszőlő, és a Balaton hinarasait idéző nagy és kis tüskéshínár. Egy hínárméretű csillárkamoszat-féle, a Lychnothamnus barbatus azóta sem került elő az ország más pontjáról. Sajnálatos módon a felsorolt fajok többsége a láp következő felméréséig, 1981-83-ig eltűnt, akkor már csak a kis rencét találták, igaz jelentősebb mennyiségben. Ezt a nyílt vizes részt fürdőtónak használták, és rendszeresen tisztították is akkoriban. A tó nagy része a nyílt víztől délre a part felől általában vízgyűrűvel körülvett úszóláp volt. Az úszóláp szövedékét tőzegpáfrány, nád és magassás-fajok alkották, közülük különlegesség a lebegő zsombéksásos volt, amelyre annak pusztulásával az egész Alföldön nem maradt példa. Az úszóláp egy helyen a parttal is érintkezett, itt voltak a legfajgazdagabb magassásrétek. Sok értékes növénye közül a nádi boglárka, a vidrafű, a gyilkos csomorika, a kétporzós sás említendő. A rekettye ritkás ligetekben nőtt, a környező vízgyűrűben fehér tündérrózsa tömege élt. A partok mocsaras, iszapos növényzetének különlegessége volt a szívlevelű hídőr. A Mohos élőhely-együttese adott otthont egyik legritkább lápi ízeltlábúnknak, az óriás csíbornak, amely 1942-ben került itt elő, sajnos azóta nem látni példányait. Ritkaságát jól jellemzi, hogy a magas hegységek miatt lápokban jóval gazdagabb szomszédos országok többségében sem találják már évtizedek óta. A rövid távú elképzelések szerint területcserével észak felé a Nagy-Mohosig összefüggő állami tulajdon kerülne kialakításra, ahol őshonos fafajokkal végzett erdősítéssel, esetleg a köztes elhelyezkedésű, de az erdőirtások okozta homokbefúvások előtt a Nagy-Mohossal összefüggő Kis-Mohos vízellátásának javításával nagy kiterjedésű védett terület alakulhatna ki. Ily módon összefüggővé tehetnénk az egykori nyírségi lápvilág e két fennmaradt gyöngyszemét, a kállósemjéni Mohos-tavat és Nyárjast is.

Kanda-öböl

Ha szorosan a vízpartot követjük több, mint 20 km-t kell gyalogolnunk, hogy körbejárjuk. A ponty a főcsapás iránya, a süllő szezonban, a harcsa egész évben, a kárász, keszeg pedig kísérőhalként naponta akad horogra. Telepítés szigorúan 2 hetente, üdülési szezonon kívül is. A partján panzió, a vízpart hetente takarítva. 750 horgászhely, de gyakran kint a megtelt tábla.

Kántor Sándor Fazekasház

A karcagi Kántor Sándor Fazekasház Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik nevezetes fazekasközpontjának állít emléket. A kiállítóhely névadója, Kántor Sándor a karcagi fazekasság és a népi iparművészet kiemelkedő alakja volt, aki munkásságáért 1978-ban Kossuth-díjat kapott.

Káposztás-lapos

Igen értékes nyírségi kiszáradó láprét. Egy része fokozottan védett. Természetesen keletkezett éger és nyírfoltokkal. Védett lágyszárúak: fehérzászpa, buglyosszegfű, kornástárnics, vitézkosbor, ördögharapta fű. A vízfolyás teknősbékák élőhelye.

Karacs Ferenc Múzeum

Karácsony Sándor Emlékkiállítás

Földesen született Karácsony Sándor író-filozófus, pedagógus, századunk egyik legjelentősebb gondolkodója.

Kaszonyi-hegy Természetvédelmi Terület

Érdekes, értékes világ került a természetvédelmi oltalom alá1982-ben.Területe mozaikos szerkezetű, s jelenleg csupán a természeti értékek egy részét öleli fel.

Kék Kálló völgye

A völgy területén őshonos, ritka növényeket rejtő erdők, rétek és legelők találhatók.

Keleti főcsatorna

Keleti-főcsatorna

amur, angolna, balin, compó, csuka, harcsa, kárász, kecsege, keszeg, kősüllő, márna, ponty, süllő

Keleti-főcsatorna

Egyéb lehetőségek: Az 53 kilométeres vízszakasz mindkét partján szabad a horgászás. Megközelíthető: autóval, kerékpárral, és autóbusszal a 33-as útról Balmazújváros felé, a 4-es főúton Hajdúszoboszló felé, a 35-ös útról Hajdúböszörmény vagy Hajdúnánás felé.

Keleti-főcsatorna (Balmazújváros-Bakonszeg)

Kemecsei Horgászcentrum

Kemecse és Nagyhalász határán a Lónyay csatorna partján 17 ha-on fekszik körülötte erdő. Kapitális pontyok, amurok, harcsák, csend, természeti, de mégis kulturált környezet, fegyelem. Ezek a horgászati lehetőség jellemzői.

Kemencés Horgásztó

Ponty-amur-kárász-keszeg, elkülönített meder-részben csukázási lehetőség, nyári időszakban afrikai harcsa. Télen lékhorgászat. Főzési lehetőség fedett helyen, kemence, bográcsozási lehetőség, gyermekeknek játszótér.

Kendereskert

Kendermagtól a vászonig Tájház

A látogató megismerkedhet a kender feldolgozásának hagyományos eszközeivel, azokkal a munkafolyamatokkal, amelyek mára már feledésbe merültek. Élő múzeum révén ki is próbálhatja az eszközöket működés közben.

Képcsarnok Galéria

kortárs képző- és iparművészet

Képzőművészeti Galéria és Alkotóház

Szlovákiai, kárpátaljai, magyar kortárs képzőművészek alkotásai.

Keszler-tag

Viszonylag kis területű, de annál értékesebb láprét. Száraz években őszre kiszárad. Itt található védett növények: vitézkapsor, busupszegfű, védett állat: elevenszülő gyík.

Kiállítótér

Kirva lapos horgásztó

Kocsord külterületén található patkó alakú vízterület. A tagok stégről horgászhatnak, a napi jegyes horgászok részére külön helyek vannak kijelölve. A tavat szilárd burkolatú úton lehet megközelíteni a Kocsord központjában levő park, illetve a mellette található kultúrháznál balra kanyarodva 2 km után tábla jelzi tavunkat. 2001-es kotrás után körben töltés lett kialakítva, amely kényelmes közlekedést és horgászatot biztosít. Tavunkban fogható halak: ponty, amur, balin, csuka, compó, fehér halak. Ponty tilalom alól felmentést kérünk minden évben. Tagjaink elmúlt évi átlagfogása 41 kg/fő volt, amely duplája az országos átlagnak. Halőrházunk körül padok és bográcsoló hely van kialakítva, a vendégek részére is biztosítjuk használatukat. Tavunk partja fűvesített, fákkal körbe ültetett.

Kis-Tisza holtág

A Tisza kifli alakú holtágának csak egyik oldala horgászható. Gépjárművel is jól megközelíthető, parkolási lehetőség.

Kiserdő holtág

A tó a község ÉNY-i szélén található meg, a Zagyva holtágából lett kialakítva. Kocsival körüljárható. A falutól köves úton megközelíthető.

Kisház