Sarudi látnivalók

Nevét írásban elõször 1261-ben említették IV. Béla király oklevelében.
1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben Sorwld és Sorousd néven említették, késõbb pedig Saruldegyháza néven fordult elõ.
1494 évben pedig az egri püspökség számadókönyveiben Sarwd néven volt felvéve neve.
Az 1549 évi adóösszeírásban pedig már Sarudh néven szerepelt, s ekkor az egri püspök földesúri hatósága alá tartozott.
1549-ben a törökök kirabolták, 1552-ben elpusztult, 1553-1554-ben pedig már újra felépült.
Az 1564 évi adóösszeírésban már 11 portát írtak össze itt.
Az 1577 évi úrbéri összeírás szerint 18 egész és 10 féltelkes lakosa volt.
Sarud ekkor az Egri vár részére szolgáltatta be tizedét, és azon felül még 25 boglya szénát is.
Ekkor már a Török hódoltsághoz tartozott, és a török földesúr részére 220 forintot fizetett,
és ezen felül még császárpénz és egyéb illetmények címén még 24 forintot fizetett a törököknek.
1612-ben teljesen elpusztult.
1690 után, a török kiûzése utáni idõkben Tiszanánáról betelepült családok népesítették újra.
1693-ban Batik György, Galambos Ferenc és a Péntek család birtoka bolt.
1741-ben az egri püspökség földesúri hatósága alá tartozott.
1804-ben a szatmári püspökség felállításával a szatmári püspök birtokába került, akinek 1848-ig vol.t itt földesúri joga.
A szatmári püspökségé volt még az 1900-as évek elején is.
Sarud a 20. század elején Heves vármegye Tiszafüredi járásához tartozott.