Dunasziget bemutatása

A Nagy-Dunához legközelebb eső észak-szigetközi táj vízi birodalmában az ember mindig is otthonosan érezte magát. A legkorábban kialakult (XIII-XIV. sz.) falvak, vizek közé szorult kishatárú települések állattartó népe a szigetek valamelyikén letelepülve vert tanyát. Az országban is egyedülálló Öreg-Duna menti tanyavilág a túlparti Csallóköz magyar falvainak jobb parti sarjai. Vajkából sarjadzott Cikolasziget, Doborgazból Doborgazsziget, Keszölcésből Sárfenyősziget és Tejfaluból a hasonló nevű tanya. A Duna szabályozása után ezek a tanyák megnőttek, megerősödtek. Kezdetben minden foglalkozás a vízhez kötötte az emberek életét, az állattenyésztés mellett a földművelés csak nehéz munkával volt fenntartható.
A három sziget-községet 1927-ben egyszer már egyesítették, az önálló jegyzőség székhelye Sérfenyősziget volt. Az 1945-ös földreformkor általában csak azok kaptak földet, akiknek erdő- vagy szántóterülete nem haladta meg az egy holdat (2181 kh, 139 igénylő). Az egész térséget érintő nagy szigetközi árvíz idején (1954) minden községrész lakosságát ki kellett telepíteni, a településeket gyakorlatilag újból fel kellett építeni.