utazzitthon.hu
Keresés…
Nincs találat
Keresés…
Főoldal Egész ország Budapest és környéke régió Gödöllő és környéke Felfedezés

Gödöllő és környéke bemutatása - 5. oldal

Bővebben a helyről

Gödöllői kistérséget számos egymással érintkező földrajzi-néprajzi és kultúrtörténeti tájegység együttese alkotja.

A főváros keleti szegélyétől a Mátra nyugati vonulatáig és az Alföld északi peremétől egészen a nógrádi dombokig terjed. Középpontjában Gödöllő, a Grassalkovichok építtette csodálatos barokk kastéllyal, mely Magyarország legnagyobb barokk épületegyüttese, a legendás emlékű Erzsébet királyné és Ferenc József császár magánéletének bensőséges színtere volt. A királyi kastély ma is szerteágazó kapcsolatokat tart fenn Schönbrunnal, Bad Ischllel, az Augsburgi Régióval és Unterwittelsbachhal. Számos európai kulturális valamint turisztikai programban meghatározó partnerként képviseli és jeleníti meg térségünket. 

A történelmi korok hangulatát idéző építészeti emlékek mellett nyugalmat árasztó, ligetes pusztákon kanyargó patakok, mosolygós dombhátak és a Palócföld kacskaringós utcái mesébe illő házikóival, faragott oromzatdíszeivel és aprócska, muskátlis ablakaival fogadják a látogatókat. Magyar, szlovák, német és cigány népművészet szemet, fület és lelket elbűvölő színes kavalkádja, legelésző nyájak, ódon várromok, búcsújáró kápolnák és vályogfalú falusi templomok, főúri szalonok – csembalószó, vérpezsdítő cigányzene – szentivánéji tűzugrás, míves kezű hímzőasszonyok, szüreti bálok, nomád jurták, nyeregből nyilazó lova-sok, ezeréves dallamok, sámánok örökösei és a gödöllői szecesszió története, továbbá az ország egyetlen medve-menhelye, harangöntő műhelye, termálvizes fürdők és élő múzeum – falu a Cserhát dombjai között – vonzó turisztikai célponttá teszik a vidéket.

Romantikus korok ízei és pompája, csöndes falvak nyugalma mellett a száguldás nagy kalandja hívja, és évről évre visszavárja Önt, hiszen a technikai sportok szerelmesei feledhetetlen órákat tölthetnek a Gödöllőtől 8 km-re lé-vő mogyoródi Hungaroringen, Közép-Európa egyetlen Forma-1-es versenypályáján.

Városok: Aszód, Bag, Csömör, Domony, Domonyvölgy, Fót, Gödöllő, Ilkamajor, Isaszeg, Kerepes, Kistarcsa, Mogyoród, Nagytarcsa, Pécel, Tóalmás, Tura, Vácrátót, Veresegyház, Verseg

238 találat

Csömöri ősláp

Csömöri ősláp

Csömör

A Csömöri-patak völgyében 27 ha kiterjedésű, 1977 óta megyei védettségű, jelenleg helyi jelentőségű természetvédelmi terület található. Természetföldrajzilag a Pesti-síkság, növényföldrajzilag a praematricum része. A terület két részből áll: a kisebbik egy ősláp – a Csömöri-tó, a nagyobbik része a Réti dűlő a Csömöri-patak völgyében. Az őslápon több ritka, védett mohafaj élt, többek között tőzegmohák (Sphagnum sp.) más védett növények társaságában. Közöttük olyanok is voltak, amelyek Magyarországon csak egy-két helyről ismertek. 1987 telén tűz áldozata lett sok fa, cserje és értékes lágyszárú növény. Az elégett növények hamuja mintegy „megtrágyázta” a savanyú láptavat, ezzel elpusztított több érzékeny mohafajt. A szárazság mellett felgyorsította a tó benövényesedését (eutrofizáció). A regeneráció lassan folyik. Jelenleg a védett mocsári tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) növi be a tó nagy részét a keskeny- és széleslevelű gyékények (Typha angustifolia és T. latifolia) mellett. A parton az öreg fűzfák alatt figyelhetjük meg a védett mocsári nőszőfüvet (Epipactis palustris), a csüngő virágzatú villás sást (Carex pseudocyperus), a terebélyes bugájú, rózsaszínű vízi hídőrt (Alisma plantago-aquatica). A tóból írták le először hazánkban az Oedogonium inversum Wittrok forma subclusum zöldmoszat fajt, és a Didimella glacialis mikrogombát, amely a mocsári sás levelén él. A tó partján és a Réti dűlőn átfolyó patak partján gyönyörködhetünk a már ritkuló, védelmet érdemlő „gömbcsoportú” fűzláp társulásában és benne a zömök hamvas v. rekettye fűzben (Salix cinerea). A tó és a patak partján, helyenként a réten is láthatók a fehér fűz (Salix alba) és a csöröge v. törékeny fűz (S. fragilis) alkotta fűzliget társulásai. A patak mellett, a réten foltokban a nád (Phragmites australis) alkot nádas társulást, néhány helyen a szép közönséges erdeikákával (Scirpus sylvaticus). A réten a nádas szélében és a tó parti övében tűnik fel a zsombéksásos társulásban hatalmas csomóival a zsombék sás (Carex elata), és a magassásrét a magasra növő mocsári és parti sással (Carex acutiformis és C. riparia). A védett rét első harmadában ritkuló társulásokat és fogyatkozó, értékes, de nem feltűnő szépségű növényeket kereshetünk. A sásláprétben a lápi sást (Carex davalliana), a szittyós láprétben a nagy szittyót (juncus subnodulosus), a csátés láprét foltban a kormos csátét (Schoenus nigricans) lelhetjük meg, ha jó szemünk és szerencsénk van. A rét nagy részét a kékperjés száradó láprét foglalja el, amely nevét a színes bugájú kékperjéről (Molinia hungarica) kapta. Ezek a társulások adnak védelmet sok szép, védett növénynek: rostos tövű sás (Carex appropinquata), fekete sás (C. nigra), hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium), Jávorka-fényperje (Koeleria javorkae ), mocsári kosbor (Orchis laxiflora), fehér májvirág (Parnassia palustris). A lápréten kora tavasztól késő őszig mindig virágpompával találkozunk. Áprilisban a mocsári gólyahír (Caltha palustris) csillogó sárga virága virít. Májusban és júniusban leggazdagabb a színskála: a sárga réti boglárka (Ranunculus acris), a lilás rózsaszínű réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), melynek nyílásakor hallatszik a kakukk hangja, a fehértől a rózsaszínen át a liláig a hússzínű ujjaskosbor, a fehér pamatos széleslevelű gyapjúsás, a feltűnő nagy, fehér ernyős erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris), a halvány rózsaszínű mocsári nőszőfű, a rikító lila mocsári kosbor, és még sokan mások színesítik a rétet. Augusztusban a fehér májvirág szerényen bújik meg a füvek és sások között. A rostos tövű sás pulikutya fejére emlékeztető nagy csomóival májustól a tél közepéig találkozhatunk a nádszegélyben és az öreg fűzfák alatt. A pázsitfüvek között is találunk igen csinos virágzatúakat. A rezgőpázsit (Briza media) lilás, a pelyhes selyemperje (Holcus lanatus) rózsaszínes, a kékperje liláskék bugáikkal tetszelegnek. A Jávorka-fényperje apró szőrű bugavirágzata fényesen csillog a napfényben. A nádas zöld egyhangúságát oldja a nagy fehér virágú, tölcséres felfutó sövényszulák (Calystegia spium), a karcsú, lila fűzérű réti füzény (lytrum salicaria), a sárga közönséges lizinka (lysimachia vulgaris), a fehér, rózsaszín vagy lila, tölcséres virágú, nagy szőrös levelű fekete nadálytő (Symphytum officinale). Szeptemberben bontja gyönyörű, halvány lilás virágait az őszi kikerics (Colchicum autumnale), de zöld levélrózsáival, nagy toktermésével csak a következő év tavaszán találkozhatunk. Késő ősszel, télen is szép a védett terület. A nád barnás bugái, a gyékények „buzogányai”, a füzek színes vesszői, az értő szemű sétálónak nem az elmúlásról, hanem a megújító tavaszról mesélnek.

Természeti érték
Falumúzeum Csömör

Falumúzeum Csömör

Csömör

A csömöri Falumúzeum 1997. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Gondozói az alapító szervezet, a Báló Lipót Kulturális Egyesület tagjai. A gyűjtemény Csömör lakosságának adományaiból jött létre és gyarapodik jelenleg is. A falumúzeum kiállítása a csömöri lakóházak hagyományos berendezését, illetve a paraszti viseletet igyekszik bemutatni. A parasztház legszebb helyisége az úgynevezett tisztaszoba, mely a család gazdagságát, jó ízlését volt hivatott bemutatni. Itt emelkedtek az ágyak dunyhával és díszpárnákkal magasra felvetve. A hímzett, monogrammal ellátott díszes párnák számát a család anyagi helyzete határozta meg: a gazdagok 12, míg a szegényebbek csak 6 párnával díszítettek. Ezeket az ágyakat természetesen soha nem használták. Az itt bemutatott párnák Racskó Katalin, Szuhai Anna és Magát Anna monogramjait viselik. A két ágy között áll a sublót, amelyet hagyományos módon a különleges csömöri lyukhímzéses egykori menyasszonyi köténnyel (sata) takartak le. A szobából általában nem hiányzott a falitükör, melyet rendszerint a sublót fölé helyeztek el. A belső ágy fölött látható üvegezett fadoboz szintén fontos dísze volt a szobának. Ebben őrizték a menyasszonyi koszorút, illetve a házaspár esküvői fényképét. A kiállított koszorú a múzeum egyik alapítójáé, Dudás Kataliné volt. Ebben a szobában látható a múzeum egyik legértékesebb bútordarabja, az 1860-as évekből származó nagyméretű festett láda is. A szobában a menyasszony-öltöztetés jelenetét rendeztük be. A kiállított fehér menyasszonyi ruha viselése az 1950-es évektől volt jellemző Csömörön. Az asztalon 1911-ből származó többnyelvű "csatos imakönyv" található, illetve itt áll a jellegzetes ratorec (örömfa), amit az esküvői menet elején vittek. A következő helyiség a konyha. Elmaradhatatlan darabjai a hímzett falvédők, illetve a dísztányérok. Az asztalterítő az 1920-as évekből való. A stelázsin sótartók, tejes- és lekvároscsuprok, aratókorsók és egyéb edények találhatóak. Az első helyiség a lakószoba. Itt a sublóton és az egyszerű vetett ágyakon kívül varrógépet, sarokpadot, székeket és asztalt helyeztünk el. A lakószobában az ágy felett a falon szentkép függ, a sublót felett pedig itt is igen szép tükör látható. Érdemes megtekinteni az ágy alatt lévő ötletes csizmahúzót is. Ebben a szobában "laknak" a gyermekek. Láthatunk játékbölcsőt benne egy papírból készült babával és egy háromkerekű járókát is, amivel az egyik kedves dalostársunk tette meg első lépéseit az 1930-as évek elején. A gyűjtemény értékes darabja az itt álló 1912-ből származó bölcső. A benne fekvő baba fiúnak van öltöztetve, ezt a kék színű szalag árulja el. A kislányok rózsaszín szalagot hordtak. A fiatalasszony viseletét bemutató bábu kék brokátselyem "öltönyben" van. A férfi-bábu az idős emberek ruháját mutatja be. Az ágy végénél látható tulipános ládán az 1912-es évszám olvasható ki. A kamrának berendezett helyiségben szitákat, rostákat, diódarálót, csuprokat, teaszűrőt és egy káposztagyalut láthatunk.

Múzeum
Falumúzeum Nagytarcsa

Falumúzeum Nagytarcsa

Nagytarcsa

Az alföldi stílusban épült parasztház az 1938-ban létesült Tessedik Sámuel népfőiskola részét képezte. Ez volt a parasztifjak továbbképzésére alakult intézmény harmadik háza, amelyet Stühmer Frigyes csokoládégyáros 4000 pengős adományából építettek 1939-ben. Az intézet tantervében a számtan, az irodalom, a földrajz és a történelem mellett néprajzot, népművészetet, és Bartók-Kodály nyomán népdalt is tanítottak. A népfőiskola tevékenységének a második világháború vetett véget. Az életmódban végbement gyors és nagymértékű változások siettették azt - a már korábban felmerült - gondolatot, hogy a sok néprajzi értéket meg kellene menteni a jövő nemzedék számára. Hozzáférhetővé, megszemlélhetővé kellene tenni mindazt, ami az elődök hagyatékából a legszebb, a legértékesebb. A gyűjtés 1959 őszén kezdődött. A nagytarcsai lakosság hamar megértette és magáévá tette a falumúzeum létrehozásának gondolatát. Lelkesen ajándékozták oda az addig féltve őrzött, 80-100 éves tárgyakat. Az első kiállítást 1960. augusztus 28-án nyitották meg a jelenlegi épület egyik felében. A Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának megalakulásával (1962) megyei kezelésbe került a múzeum is. Ezután évenként tematikus kiállítások kerültek a látogatók elé, és újabb ajándékozók is álltak a múzeum ügye mellé. 1964-ben a községi tanács átadta az épület másik felét is. Ekkor a megyei igazgatóság kívül-belül tataroztatta, és belső átalakítást is végeztetett. Ennek eredményeképpen jött létre a középparaszt lakását bemutató enteriőr. Fontos előrelépést jelentett a múzeumnak, amikor 1965-ben végre megkapta a Művelődési Minisztériumtól a működési engedélyt. Azóta az épületet több ízben bővítették egy-egy helyiséggel, melyek újabb és újabb állandó kiállításoknak adtak helyet. A 60-70-es években a Temető utcai egyedi sírból honfoglalás kori, a Fasor utcából rézkori, a Zrínyi utcából szkíta kori, a Pesti út melletti homokbányából X. századi magyar köznépi temető anyaga, az Urasági dűlőből pedig szarmata kori leletek kerültek elő és gazdagították a múzeum anyagát. A múzeum közművelődési munkája számos állandó, időszaki és vándorkiállítást mutatott be. Történelmi és néprajzi ismeretterjesztő előadáson tájékoztatta hallgatóit. Színvonalas rendezvényein az irodalom, a népművészet és a komoly zene is egyaránt helyet kapott. A múzeum néprajzi anyagáról az ország több helységében mutattak már be szemelvényeket. A legnevezetesebb bemutatókat Cegléden, Gödöllőn, Szentendrén, Szobon, Vácon és Budapesten, a Nemzeti Galériában rendezték.

Múzeum

25 találat a térképen ebből az oldalból