R. Strauss és Dohnányi

Richard Strauss 1895 decemberében Budapestre utazott, hogy a Filharmóniai Társaság vendégkarmesetereként Beethoven- és Liszt-művek szomszédságában saját szimfonikus költeményét, a Halál és megdicsőülés (Tod und Verklärung) című darabot dirigálja. Fellépését felfokozott várakozás előzte meg, a korabeli újságok nagy terjedelemben foglalkoztak addigi pályafutásával és természetesen magával a koncerttel és a darabbal is. Utóbbit a legtöbb kritikus fanyalgással fogadta, megadva az alaphangot a következő évek Strauss-fóbiájához: Budapesten sokáig Strauss számított a modern zene legradikálisabb képviselőjének. Strauss modernizmusához ugyanakkor nemcsak elutasítás kapcsolódott, olyan fiatal komponisták kerültek hosszabb-rövidebb ideig bűvkörébe, mint Bartók Béla vagy Arnold Schönberg. A Megdicsőült éj (Verklärte Nacht), Schönberg első zeneszerzői korszakának egyik legérettebb műve különösen közel áll Richard Strauss zenei világához.

A. SCHÖNBERG: Verklärte Nacht (Megdicsőült éj)
DOHNÁNYI ERNŐ: Stabat Mater
R. STRAUSS: Tod und Verklärung (Halál és megdicsőülés)

Vezényel: Héja Domonkos

Közreműködik:
Kriszta Kinga szoprán
Balga Gabriella mezzoszoprán
Bakos Kornélia alt
Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium Leánykara karigazgató Soltész Éva
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Magyar Rádió Gyermekkórusa vezető karnagy Dinyés Soma