LET'S GO JAPAN WITH THE KIDS

Dollár Papa Gyermekei: Kiss-Végh Emőke - Ördög Tamás
let's go japan with the kids 
- magyar nyelven, angol felirattal - 

A Dollár Papa Gyermekei alapítói, Kiss-Végh Emőke és Ördög Tamás let’s go japan with the kids című előadásának alaphelyzete egy olvasópróba. Ezen keresztül nemcsak egy készülő darabba látunk bele, hanem azokba a személyes és szakmai dilemmákba is, amelyek az előadás létrehozását kísérik. A páros közel két évtizede dolgozik együtt, miközben a közös alkotás, a párkapcsolat és a családi élet határai egyre inkább összemosódtak. Új előadásukban azt vizsgálják, hol tartanak művészként, és egyáltalán miért érdemes tovább alkotni az egyre bizonytalanabb helyzetű magyar független színházi közegben. Személyes történetük a különböző generációkhoz tartozó művészek és színészhallgatók bevonásával tágabb kérdéseket is felvet az alkotói felelősségről, a hatalmi viszonyokról, a művészi ambícióról és a színházi pálya kiszolgáltatottságáról.
A Japánba vágyódás mögött egy Magyarországon ismerős fantázia rajzolódik ki: talán máshol szabadabban lehet élni, újra lehet kezdeni, és valaki mássá lehet válni. „Nagy közös, vidám, nyomorúságos életükben” munka és magánélet, alkotás és családi szerepek elválaszthatatlanul összefonódnak, miközben próbák, családi veszekedések, vallomások, szatirikus és abszurd jelenetek váltják egymást. A sűrű, sokrétegű előadás egyszerre egy alkotópáros életének története és egy társadalmi közérzet lenyomata, amelyben a kimerültség, a megrekedtség és a cinizmus őszinteséggel és fekete humorral keveredik.  (Thury Gábor, kurátor)

Szereplők:
KEREKES Éva, ZSÓTÉR Sándor, CUHORKA Emese, KÖVESI Zsombor/PÁSZTOR Dániel,
IZSÁK Lili, KALICZ Máté, KISS-VÉGH Emőke, ÖRDÖG Tamás,
valamint a Keleti István Művészeti Iskola másod- és harmadéves színész tanulói

Szöveg és rendezés:
KISS-VÉGH Emőke és ÖRDÖG Tamás

A Dollár Papa Gyermekei alapítói, Kiss-Végh Emőke és Ördög Tamás munka és magánélet határait feszegetik, mint művészek és szülők. A tőlük megszokott szókimondással a mindennapok banalitását ütköztetik az alkotói önmegvalósítás vágyával és a hazai kultúrpolitikai helyzettel. A színpadra társakat hívnak maguk mellé - színészt, táncost, rendezőt, látványtervezőt, videóművészt, a tanítványaikat - akik behozzák a saját valóságukat.
Mit jelent létrehozni valamit? Önmagunkat. Egy gyereket. Színházat. Vagy egy teljesen új világot. Néha történnek velünk dolgok, amik mindent megváltoztatnak. Nem mi változunk, hanem a helyünk a világban. Vagy maga a világ. Önmagunkat írjuk színpadra? Hogy milyen szülőnek lenni. Vagy milyen embernek lenni? 
Virginia Woolf szerint a személyiségünk nem csak abból tevődik össze, amit mi gondolunk magunkról, hanem abból is, amit mások gondolnak rólunk. És ennek a két képnek a kontrasztja döbbent rá az egyén valódi mivoltára. Ha ez igaz, akkor az is vagyok, amit gondolok magamról, de az is, amit például a gyerekem gondol rólam. Vagy te, ki e sorokat olvasod.

Rezidencia: SAIKONEON artist-in-residence program, Japan
Koprodukció: Trafó Kortárs Művészetek Háza

 MEGJELENÉSEK
„Vége van. Már évek óta vége van – hangzik el tehát az előadásban, aminek nem ez a címe, hanem hogy let’s go japan with the kids, így, hibásan és csupa kisbetűvel. Pontosabban az előadás egészen mesteri, brutális egyszerűsége ellenére is hátborzongató első felében, amiben semmi, de semmi más nem történik, mint hogy a tudhatóan az életben is egy házaspárt alkotó Kiss-Végh Emőke és Ördög Tamás ülnek egymással szemben egy-egy széken – köztük néma megfigyelőként a szavaikat ugyan gesztusaikkal néha kommentáló, de a jelenetből kvázi kihagyott összes többi színész –, és a hétköznapi életükről beszélgetnek. Csodálatos ritmusú dialógus ez, színpadi szövegként, drámaként értelmezve bravúr, és teljesen mindegy, mennyi a „valóságtartalma”, hiszen mint színpadon elhangzó szöveg, törvényszerűen fikció.“  – Kovács Bálint, HVG.hu, 2025.

Az előadás időtartama 110 perc