Bastien és Bastienne / A telefon

Wolfgang Amadeus Mozart alig volt 12 éves, amikor megkomponálta bukolikus kisoperáját, a Bastien és Bastienne-t, amelyet „alternatív helyszínen”, egy bizonyos Mesmer doktor kertjében adtak elő. Éppen annak a Mesmernek a házában, akinek mágnestalálmányára oly komikus hatással utal Mozart operaszerzői pályájának vége felé, a Così fan tuttéban. A mesés szerelmi történet párjaként az este Gian Carlo Menotti 1947-es egyfelvonásos operája csendül fel, mely a bemutató idején bájos tréfa volt. Mára egy kortünet tragikomikus látlelete: a mobilkommunikáció átírta a világunkat, és új jelentésrétegeket adott a műnek is. Valkai Andrea rendezése (A telefon esetében Almási-Tóth András eredeti rendezésének átalakításával) alternatív helyszínre került: az Operaház nagytermének előszínpadára, vagyis a zenekari árok felemelt platójára – Lotz Károly híres mennyezetfreskója alá.

 

Wolfgang Amadeus Mozart
Bastien és Bastienne

Wolfgang Amadeus Mozart alig volt 12 éves, amikor megkomponálta bukolikus kisoperáját, a Bastien és Bastienne-t, amelyet „alternatív helyszínen”, egy bizonyos Mesmer doktor kertjében adtak elő. Éppen annak a Mesmernek a házában, akinek mágnestalálmányára oly komikus hatással visszautal majd Mozart operaszerzői pályájának vége felé, a Così fan tuttéban. A források szerint a siheder Wolfgang maga költötte Colas varázsló-áriáját halandzsanyelven („Diggi, daggi, schurri, murri…”), a nyitányban pedig egészen különös tényként állapíthatjuk meg, hogy a főtéma gyakorlatilag megegyezik a jóval későbbi, beethoveni Eroica-szimfónia első tételének főtémájával. Gyerekeknek szóló, egy kis varázslattal megspékelt szerelmi történet...

Karmester: Sugár Nátán

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara

Rendező: Valkai Andrea
Látványtervező. Mihály-Geresdi Zsófia
Dramaturg, próza: Perczel Enikő
Árnyjáték koreográfus: Kovács Domokos
Animációtervező: Czeglédi Zsombor

Gian Carlo Menotti
A telefon

Menotti 1947-es egyfelvonásos operája a bemutató idején bájos tréfa volt. Mára egy kortünet tragikomikus látlelete: a mobilkommunikáció átírta a világunkat, és új jelentésrétegeket adott a műnek is. Előadásunk egy mai nagyváros forgatagába helyezi a történetet, így nem csupán két emberről mesél, hanem arról a generációról, amely telefonon, e-mailen és közösségi portálokon éli életét, miközben lassan elfelejt a másik ember szemébe nézni. Kamaraopera kortárs fizikai színházi elemekkel és (talán) happy enddel. Almási-Tóth András rendezését Valkai Andrea alkalmazta az Operaház színpadára.

Karmester: Sugár Nátán

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara 

Magyar szöveg: Huszár Klára
Almási-Tóth András rendezését az Operaház színpadára alkalmazta: Valkai Andrea
Díszlettervező: Nikon One
Jelmeztervező: Lisztopád Krisztina
Koreográfus: Pataky Klára