Tájház

A 35-ös házszámba postás rég nem hoz már levelet, csomagot. Annál több a látogatója, lévén, hogy itt található Zalalövő tájháza. A portára két kapun juthatunk. A baloldali nagy kapu a jószágok és a szekerek közlekedését szolgálta, míg a bal oldali kis kapun a ház népe, és a vendégek jártak ki-be. Az udvart L alakban szegélyezi a boronafalú, zsupptetővel fedett ház. A kiskapun belépve jobbról találjuk a pincelejárót. A pince a tisztaszoba alatt található. Itt tárolták a krumplit, a zöldségféléket, répát, burgunit (takarmányrépát). A ház teljes hosszában pitvar húzódik. Innen nyílnak a különböző helyiségek. Minden helyiség az udvarról közelíthető meg. Csak a konyha és a hálószoba között van a házon belül ajtó. A ház első helyisége a tisztaszoba, melynek ablakai az utcára nyílnak. A tisztaszobát leginkább vendégek számára tartották fenn, de itt aludtak a lányok is.

A mások helyiség a konyha. A konyha legfontosabb „berendezési tárgya” a füstöskemence volt, amely ma már nem látható, mert az 1900-as évek elején helyét az akkor sokkal korszerűbb úgynevezett mászókéményes cserépkemence foglalta el. Ez látható ma is a konyhában. A kályha halványsárga csempéit Lung János kályhás mester (Lékai László bíboros édesapja) égette szomszédos műhelyében.

A konyhából nyílik a hálószoba, amelyben az öregek aludtak. A szobában megcsodálhatjuk a 150 éves faragott bútorokat, és korabeli használati tárgyakat.
A hálószoba mögött helyezkedik el a kamra, ahol a különböző élelmiszereket tároltak. A kamra padlójába vájva egy egy méter hosszú és 70 cm mély gödröt találhatunk, amely az 50-es éveket idézi. Ebben a gödörben rejtegették a „feketevágásból” származó húsokat a hatóságok elől. A kamrában volt még a helye a dagasztóteknőnek, a kovászkelesztőnek, valamint a kenyérsütéshez használt kellékeknek.

A kamrát az éléskamra követi, ahol a lekvárokat, befőtteket, a télire eltett savanyúságokat tárolták. A gerendákra akasztották fel a füstölt sonkákat, a kolbászokat.
Az épület a kamra után L alakban megtörik, és az istállóban folytatódik. Az istálló nemcsak a tehenek, lovak szálláshelye volt, de itt aludtak télen a fiúk is a gerendába vájt szénával kibélelt priccsen.
A ház utolsó, egyben legnagyobb helyisége az istállóhoz épített pajta. Itt kaptak helyet a mindennapok mezőgazdasági eszközei, mint a szekér, a rosta, az eke, a szecskavágó, a cséphadaró, a borona.

A ház legvégében található a fészer, ahol az állatoknak télire szánt szénát és abrakot tárolták.
Az udvart bal oldalon az ól zárja le, ám ez nem a ház folytatása, hanem különálló építmény a disznók, baromfik és a birkák, juhok számára.
Az udvar dísze még a lövői porták elengedhetetlen kelléke a kerekes kút is.
A porta mögött terül el a házhoz tartozó, mintegy két holdas birtokocska.A ház eredetileg az 1986-ban elhunyt Kovács Sándor tulajdona volt, akinek nagyon sokat köszönhetünk, mert nemcsak a városra (akkor még falu) hagyta a birtokot, hanem szakavatott tanácsai nagyban segítették a szakszerű helyreállítást is.

A "Salla" Muvelődési Központ kezelésében lévő Tájházat meglátogatók az intézmény által kiküldött munkatárs segítségével tekinthetik meg.