Velencei Madárrezervátum TT

A Velencei-tó délnyugati része összefüggő, nagy nádasainak gazdag, szinte páratlan fészkelőmadár-faunája már Herman Ottó idejében is híres volt. Számos hazai és külföldi szakember látogatott el azzal a céllal a Velencei-tóhoz, hogy a nagy kócsag, a kanalasgém és más madárfajok életét és szokásait tanulmányozza. A Madártani Intézet javaslataira a terület 1958 óta védett rezervátum.

A gémfélék közül a nagykócsag, az íbiszfélék közül a kanalasgém rendszeresen fészkel az öreg nádasokban, telepeik Európa-szerte ismertek. A tó nagy tisztásainak jellegzetes lakója a búbosvöcsök, a sekélyvizeknek a kis vöcsök. Rendszeresen költ a nyári lúd, októbertől a vetési ludak népes csapatai éjszakáznak a tavon.

Ragadozó madarakban szegényebb a tóvidék. A nádasokban barna rétihéja költ, ősztől tavaszig gyakori a kékes rétihéja. A nádasban, különösen a parti sávban és a nádszegélyeken gyakoriak a nádi énekesek.

A védett területen ma is fellelhetők az eredeti lápi vegetáció maradványai: az úszólápok.

A lápi növényzet különlegességét bizonyítja az Európa-szerte ritka hagymaburok nevű lápi orchidea-faj jelenléte. A magyar flóra egy másik nagyon ritka faja a tengermelléki káka ugyancsak itt fordul elő.

Az úszólápok a befolyó Császár-patak terhelésének eliminálásában fontos szerepet játszanak, ezért minőségük megóvása, javítása a természetvédelem fontos feladata.