Fazekas Ferenc népi iparművész műhelye és kiállítása

Nádudvar, a fekete kerámia és a Fazekas család évszázadok alatt elválaszthatatlanul összeforrt egymással.

Magát a fazekasság kezdetét a neolitikumra, időszámításunk előtti 7. évezred közepére teszik, ezen belül is a fekete edény készítése kb. 6000 éves.
Egyszerre több kultúrában jelent meg egymástól függetlenül, és a döntő lökést a fazekaskorong feltalálása hozta a fejlődésben.Dél-Amerikától Európán át, Ázsiáig fellelhetők ennek a legősibb technikának az emlékei.
Magyarországon több mint száz fazekas központ működött, ezek közül kb. harmincban készítettek fekete cserepet is. Ma már csak Mohácson és Nádudvaron, de a díszítés módjuk  jelentősen eltér egymástól. Egyedülálló technika a nádudvari: a kaviccsal való díszítés.A település határában található magas vastartalmú, jó minőségű agyag tette lehetővé,hogy a fekete cserép készítésének máig is meghatározó központjává váljon és maradjon Nádudvar. A szájhagyomány szerint már a török hódoltság alatt is virágzó mesterség.
A török szultán isztambuli háremétől egy fekete csalikorsó mentette meg a nádudvari főbíró szép lányát. Ugyanis csak olyan edényért engedte szabadon a váradi pasa, amelyikben borrá változik a víz is. Elkészítették a kétfenekű csalikorsót, amelyikben egyszerre lehet bort és vizet tartani, és ezt vitték el a pasának váltságdíjként - tartja a legenda.
Az 1852-es iparkamarai kimutatás szerint 48 fazekas élt a faluban, 1930-ban számuk nyolcra csökkent. A Fazekas és K. Nagy család tagjain kívül Kálmán Imrét említhetjük ebből az időből, megjegyezvén azt, hogy ekkor elsősorban színes kerámiát készítettek.

A megyei múzeum és kulturális vezetés ösztönzésére, és segítségével 1951-ben a Fazekas család ismét elkezdte a fekete edény készítését.
A Fazekas család az 1700-as évektől itt él, nevük valószínűleg ragadványnév és a foglalkozásukból ered. Gyakori a \"korsós\", vagy \"tálas\" Fazekas elnevezés is, aszerint, hogy milyen típusú edényeket állítottak elő. A családban soha nem vált külön a szakma e két ága. A család mindig arra törekedett, hogy megőrizze és tovább fejlessze a magyar népi fazekasságnak ezt a speciális ágát.A régmúlt időkhöz hasonlóan az agyag bányászásától kezdve, az értékesítésig mindent önállóan végeznek ma is a  család tagjai.

A település mezőgazdasági jellege meghatározója volt az itteni fazekasságnak. Használati-, elsősorban gabona és víztároló edényeket készítettek. Az apró fűszertartóktól a tálakon, szűrőkön keresztül vizeskorsókkal, tároló edényekkel a nádudvari fazekasok látták el a Tiszántúl jelentős részét.
A nádudvari cserepek állandó népszerűsége főleg a Fazekas család több mint 250 éves szívós, kitartó munkájának köszönhető. A titkuk, hogy a helyi tradíciók ápolásán túl, mindig tudtak valami újat, esetenként meglepőt nyújtani. Generációról generációra végig kísérletezték és tökéletesítették őseik formázási, díszítési, égetési technikáit, hozzátéve egy-egy önmagukra jellemző vonást.Az ősök tapasztalatait átörökítve, mind formában, mind díszítésben nagyon gazdag nádudvari hagyománykincs gyűlt össze, melyet felhasználva, egyéni ismertető jegyeiket hozzáadva dolgoznak ma is a család tagjai. A ma élő Fazekas fazekasok bíznak abban, hogy nekik is sikerült, sikerül valamit hozzátenni ehhez a szép családi hagyományhoz.

Műhelye bármikor, belépőjegy nélkül látogatható.