Szentkút kegytemplom

Mátraverebélyről Bátonyterenye felé továbbindulva balra találjuk a leágazást Szentkút felé.
A Szentkút Ferences kolostora és temploma csodálatos hegyvidéki környezetével az egyházi és a világi turizmus egyik bázisa. A forrásokat és a ?patkónyomos? sziklákat a templomtól nyugatra nyíló szűk völgyben kereshetjük fel jelzett turistaúton. A remetebarlangok a Meszes-tető sziklás oldalában találhatók.
A népi hagyomány szerint Szt. László király a lovával ugratott, s lovának patkónyomából fakadt a Szentkút forrása. A forrásnál megjelent a Szűzanya, s ettől kezdve a forrás vizétől többen meggyógyultak. Más legenda is kapcsolódik a forráshoz, eszerint egy néma pásztorfiú megszomjazva vizet keresett, s a fák lombjai között megjelent neki a Szűzanya és egy lópatkó alakú mélyedést mutatott. A gyermek ivott a forrásból, s tudott beszélni. Otthont elmesélte a csodát, apja a
forrást nagyobbra ásta, így keletkezett Szentkút.
A terület birtokosa, az Aba nemzetséghez tartozó Verebi család építtette a zarándokok sokasága miatt Verebély községben az első kegytemplomot. Ennek ideje az 1200-as évek eleje lehetett.
Magának a településnek első okleveles említése is erre az időszakra tehető. 1258-ban már búcsú kiváltsága volt az apostoli Szentszéktől. A kegyhely első fénykora a 14-15. sz.-ra tehető. A török hódoltság alatt a zarándoklatok ritkultak. 1700-ban XI. Kelemen pápa a csodás gyógyulásokat kivizsgáltatta, s elfogadta azok hitelességét. Az első kőkápolna a forrás szomszédságában 1705-ben épült fel. 1710-ben a pápa már ehhez a kápolnához kötötte a búcsú teljes elnyerését.
A mai kegytemplomot 1758-63 között emelték. A templomba az első kápolnából átkerült a Szűzanya kegyszobra, kezében a királyi jogarral, karján a kis Jézussal, aki bal kezében az országalmát tartja.

VI. Pál pápa 1970-ben Bazilika Minor címet adott a templomnak.
2006-ban Erdő Péter bíboros Nemzeti Kegyhellyé nyilvánította a helyet.