Református templom

Az újonnan felépült templomban az első istentisztelet 1788. November 2-án volt. A templom későbarokk jellegű építmény.
A 25 x 50 méteres belső teret két pillérsor egy fő és két mellékhajóra osztja. A pillérfejezetek homloktagjait és homlokmellvédeket copf füzérdísz ékesíti. Hét boltív tarja a főhajót és hét-hét kisebb a mellékhajót. Az egész belső térben minden oldalon karzatok vannak. E méreteiben impozáns, stílusában és kivitelezésében gyönyörű templomot az idők folyamán több elemi csapás érte. 1828. Július 10-én éjszaka villám csapott a toronyba, s ettől leéget a templom és a toronytető, a harangok is megolvadtak, ugyanakkor a templom melletti parókia is leégett.
A templom fennállásának századik évfordulóján 1888-ban hozzáépítettek a keleti és nyugati oldalon egy-egy "portikust" szél és porfogónak. A keleti részen lévőt imateremnek is használja a gyülekezet.
A tetőszerkezetet 1950-ben újították fel. Ebben az évben a torony felöli karzat alját üvegfallal különválasztották a belső tértől, így egy fűthető 100-120 férőhelyes termet kapta. A torony ideiglenes fedést kapott, melyet a mai formájában 1971-ben sikerült új horganylemezből készült süveggel ellátni, melynek tervezője Kálmán Ernő építészmérnök, kivitelezője Bódi Imre építész volt.
A templom belsejének felújítása 1955-re készült el, falazatát hófehérre meszelték, melynek mennyezete a égszínkék volt arany csillagokkal mintázva. 1966-ban nyílt mód az 1873-ban épített, 1913-ban Reiger Ottó által felújított, a háború alatt megrongálódott orgona részbeni helyrehozatalára. A 26 változatból 16 változat lett rekonstruálva az Országos Orgonaépítő Vállalat által, mely azóta négy sípsorral bővült.
A templom teljes külső felújítást kapott 1986-88-ban, fennállásának kettőszázadik évfordulójára. E 2000 férőhelyes, későbarokk és copfstílusú templomot az Országos Műemléki Felügyelőség 1953-ban műemléknek nyilvánította.