Győrffy István Nagykun Múzeum

Okfejtésükben ugyanis megelégszenek egy-két Karcagon kiadott napilap cikkének bemutatásával. Vizsgálódásaikat nem terjesztik ki több, forrásértékű karcagi adatra, ezért megalapozatlan az az állításuk, hogy a múzeumot Györffy István alapította. Az alábbiakban bemutatásra kerülő tények azonban nyilvánvalóan bizonyítják, hogy a múzeum alapítása Joó András református segédlelkész műve volt.

Ebben a kérdésben Péter László közelíti meg legjobban az igazságot, amikor a következőket írja: „A karcagiak 1950-ben, 1951-ben azt tartották, hogy a múzeum alapításának érdeme kizárólag Joó András református lelkészt illeti. A derék lokálpatrióta (akinek csak a felesége volt karcagi - a szerző) a század első évtizedeinek végén hozzákezdett egy néprajzi gyűjtemény összeszedéséhez, s ezt 1912-ben az akkor épült városháza két szobájában elhelyezte. Ennyiből állott volna a karcagi múzeum alapítása. Ámde a Györffy István műveit felölelő bibliográfia - írja tovább Péter László - a karcagi születésű és neveltetésű néprajztudós első írásaként olyan cikkre utal, amely döntő bizonyítéka Györffy István ösztönző kezdeményező szerepének a karcagi múzeum létrejöttében. Az „Alapítsunk Nagykun Múzeumot!” című újságcikk Karcagon a Nagykunsági Hírlap 1906. november 17-i számában jelent meg. Ebben a szerző lelkesen bátorít múzeum alapításra.”

Igenám, csakhogy Joó András református segédlelkész a szintén Karcagon megjelent másik lapban, a Nagy-Kunságban ezt megelőzőleg kezdett cikksorozatot írni a múzeum alapításának szükséges voltáról. Folyamatosan közölte a gyűjtők nevét és a gyűjtemények jegyzékét is. Ebből kiderül, hogy Joó András 1906. október 14-én kezdi írni cikksorozatát, amelyet az alábbiakban teljes részletességgel bemutatok.

Írásaiból azt is megtudhatjuk, hogy nem is akármilyen anyagot hoztak össze akkor a karcagi lakosok. A gyűjtés jelentőségét a Nagykunság is méltatta az egyik szerkesztőségi cikkében.

Nagyon lényegesnek tartom azt, hogy a múzeumi gyűjtemény legelső darabját - nyilvánvalóan a segédlelkész szervezése alapján - 1906. október 4-én hozták a gyűjtők. Joó András cikksorozatának számai 1906. október 14., október 28., november 4., november 11., november 18., december 2., december 9., és 1907. január 6. napján jelentek meg; Györffy István pedig november 17-én jelentette meg írását! Nehezen lehet azt elhinni, hogy a rangok és tekintélyek világában egy ismeretlen egyetemi hallgatónak (Györffy István akkor még egyetemi hallgató volt) nagyobb mozgósító hatása legyen, mint a városban élő lelkésznek. Még hat év múlva is, amikor 1912-ben a gyűjteményt a református leányiskolából az új városházára, kiállítási helyére szállítják, akkor sem kap elsődleges szerepet Györffy István, pedig akkor már diplomás ember volt. Az egykorú újságcikk szerint jelen vannak és beszédet tartanak a város vezetői: dr. Szentesi Tóth Kálmán polgármester, Madarász Imre református lelkipásztor, mint a múzeumegyesület elnöke, és Györffy István tanár Budapestről, aki csak ezek beszéde után kapott szót.

Annak ellenére, hogy jelen tényfeltáró írásommal semmiképpen sem akarom kisebbíteni Györffy István kiváló néprajztudósunk érdemeit, a feltárt adatok egyértelműen bizonyítják szerintem, hogy a karcagi múzeum alapítása a Joó András református segédlelkész és a neki segítő Vörös Rébék parasztasszony érdeme. Igaz, hogy Györffy István is jelen volt az alapítás idején mint az ügy lelkes híve - de fiatal kora és ismeretlensége miatt még nem volt elég ereje ahhoz, hogy alapító lehessen.