Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház

A többezer éves tőzegfenekű gyógytavat egy 38 méter mélyen fekvő forrásbarlang több, ásványi anyagokban gazdag, hideg és a meleg vizű forrása táplálja. A 410 literes másodpercenkénti vízhozam mellett a tó vize három nap alatt kicserélődik. A feltörő víz hőmérséklete a forrásnál 38,5 fok. A tó vizének hőmérséklete nyáron eléri a 37 fokot, de télen sem csökken 24 fok alá, így még a leghidegebb hónapokban is alkalmas a fürdőzésre.

A Hévízi Gyógytó vize egyenlő mértékben gazdag oldott és gáznemű anyagokban, egyesítve így a szénsavas, a kénes, a kálcium, magnézium, hirdogén karbonátos és enyhén radioaktív gyógyvizek kedvező tulajdonságait. Külön említést érdemel a tó medrét vastagon borító radioaktív gyógyiszap. A maga nemében egyedülálló hévízi gyógyiszap egyaránt tartalmaz szerves és szervetlen anyagokat, a benne lévő rádiumsók és redukált kénvegyületek, a szerves savak alkotta gyógytényezők különleges értéket képviselnek.

A több mint tízezer éves, kénes, enyhén radon emanációt tartalmazó gyógyvíz és gyógyiszap a komplex fizioterápiás kezelésekkel együtt igen előnyös elsősorban a reumatikus és mozgásszervi betegségek kezelésére.

Szent András Reumakórház és a fedett fürdő

A Szent András Reumakórház, a Festetics család által a XVII. század végétől építtetett fürdőtelepen 1964-ben alapított Állami Gyógyfürdőkórház utódja.

1964 és 1968 között Hévízen felépítették az ország akkor legmodernebb fedett fürdőjét, hogy ezzel biztosítsák a téli fürdőzés és gyógykezelés lehetőségeit. Az itteni gyógyítási tevékenység fokozatosan fejlődött és szélesedett ki, a későbbi technológiai fejlődés pedig megteremtette a komplex balneoterápia alapjait. Az intézmény megalakulása óta szanatóriumi majd szakkórházi jelleggel országosan mozgásszervi, ezen belül elsősorban reumatológiai megbetegedések orvosi rehabilitációját, illetve aktív reumatológiai szakellátását végzi.

Egyedi gyógykúra

A hévízi gyógykúra a gyógytó összetevőitől, hatásától egyedi. Három földtörténeti kor találkozik a tónál és együttesen adják mindazt, ami a gyógyászatban hasznosítható: a jégkorszaki rétlápban tör fel az a pannon mészkőben tárolt termálkarsztvíz, amelynek utánpótlása a geológiai középkor triász dolomitjából jön. A dolomit adja a gyulladásgátló kalciumot és az idegcsillapító magnéziumot, a mészkőből származik az értágító szénsav és a karbonáttól lesz bársonyos a bőr. A veszélytelen mennyiségben jelenlevő, de mégis hatásos nemesgázok a mellékvesét több gyulladásgátló hormon képzésére, a pajzsmirigyet pedig több csontépítő hormon termelésére késztetik, így ízületi betegség és csontritkulás esetén a beteg saját természetes hormonjaival tudja a saját állapotát javítani.

A termálvíz és a tó medrét borító több méter vastag tőzeg egymásra hatásával alakul ki az az iszap, mely a gyógyvíz minden kémiai anyagát koncentrálja, ezzel hatását megsokszorozza. A tőzeg tartalmazza azokat a szexuálhormonokhoz közelálló vegyületeket is, amelyek a menzeszt normalizálják, illetve a potenciát javítják. A gyógyvíz és gyógyiszap legfontosabb hatóanyaga a kén; a kénes gyógyvíz természetes gyógyszer az ízületi betegségekben.

Biofizikailag a tó indifferens hőfoka a szívet és a keringést alig terheli, a függőleges testhelyzetű fürdőzés a mozgásképességet és a vérkeringést javítja, az izmok fájdalmas görcsét pedig oldja. A nagy vízfelület a nap ultraibolya sugárzásának hatását fokozza, a párasüveg pedig  kiszűri a kóros sugarakat.