Patai templom a Jessze oltárral

Miután az utazó Gyöngyös felől áthajt a XVIII. században emelt kétnyílású barokk kőhídon, és integet Nepomuki Szt. Jánosnak, mintegy 100 méter múlva, jobbra, az út mellett pillanthatja meg a Kis Boldogasszony Plébániatemplomot, melyet első formájában még a XII. században emelt Pata vezér nemzetsége. A leírások alapján a most látható formáját a templom a XV. század végén nyerte el, amikor a régi kápolnák felhasználásával, bordás boltozattal fedett, háromhajós ál-csarnoktemplommá formálták. E régebbi periódus fennmaradt emléke a szentély északi falába beépített román stílusú kettős ív. Érdekes végigemelni a szemünket a változó építési korstílusokon, mivel a román alapokon nyugvó épületet nagyrészt késő gótikus boltozat fedi le.

Jessze-oltár
A gyöngyöspatai templomba lépve az ember szinte körül se néz, egyenesen a szentély felé siet, hogy aztán földbegyökerező lábbal álljon meg, a XVII. században faragott barokk oltárra függesztve tekintetét. A nyolc méter magas oltár valószínűleg dél-lengyelországi mesterek műve a 17. század közepéről. Az oltáron fekvő Jesse életnagyságú törzséből fa sarjad, ágain bibliai királyok és próféták dús aranyozású, festett szobrai felett koronás Mária trónol, karján a kisdeddel. A fa törzsén iratszalagok kígyóznak az Énekek énekéből vett idézetekkel, az ágakon még két szőlőlevél is díszlik. A kétoldalt felnyúló ágak koszorúként ölelik át a Mária születésének oltárképét a fa közepén. A fa törzse ezüst színű, az ágak aranyozottak. Mindezt pedig egy szépséges gótikus architektúrájú szentély foglalja magába. A mennyezetet gótikus bordák tartják, közöttük leheletfinom ritmusban feszül a boltozás, a szentély északi falában gótikus szentségházat takar a kovácsoltvas rács és fog körül a korabeli kőkeret.