Kálvária

 A Kálváriát I. Grassalkovich Antal halála évében, 1771-ben kezdte el építtetni. Mestere valószínűleg Mayerhoffer János. Az építkezést fia, II. Grassalkovich Antal fejeztette be, így a Kálvária felszentelésére 1775-ben kerülhetett sor. A barokk egyházművészetnek e jellegzetes köztéri alkotásait általában dombon helyezték el, a Golgotát idézve. Sík területeken azonban domb helyett belül üreges kőépületek tetejénalakították ki a kálváriát. A Gödöllői is ilyen: alapjául egy letompított sarkú, négyzetes alakú építmény szolgál, amelyet mindkét oldalon ívesen felfutó lépcső fog közre.

Az építményt és a lépcsőt áttört mintázatú, rokokó kőkorlát övezi. Fent Krisztus és a két lator keresztjének tövében Szűz Mária, Mária Magdolna és Szent János alakja látható. A hat szoborból Szűz Máriáé és Szent Jánosé eredeti. Mária Magdolna figurája 1827-ben készült, amikor a vihar okozta károk helyreállításaként a keresztekre új szobrok kerültek. Az épület üreges belseje nem szakrális, hanem technikai szerepet töltött be: vörös márvánnyal burkolt víztároló volt benne. Ebbe a víztárolóba a Pazsaki forrásból vezették a vizet, cserépcsöveken keresztül.

A forrás eliszaposodása miatt a tároló évekig üresen állt, majd a királyi időszakban a Hattyús tó vizét vezették ide, gőzgépek segítségével. Innen földalatti csöveken keresztül a kastély Felsőkertjébe vezették tovább, ahol öntözésre használták. Az 1827-es renoválás után 1931-ben újították fel legközelebb, majd 1961-ben, s végül - széles körű összefogás eredményeképpen - 1990-ben.