Református templom

A templom egyik érdekessége, hogy több, jól elkülöníthető építési periódusra bontható. Az első templomépítési ideje a XIV. század eleje, ebből az időből csupán a torony és a hajó nyugati falának északi szakasza maradt meg. A torony hatszintes, főpárkányig emelkedő első három szintje négyzet alaprajzú, feljebb azonban nyolcszög alakúba megy át. A nyugati falban nyílik a csúcsíves záródású kapuzat. Az első templomnak a hajójához kelet felől egyenes záródású szentély kapcsolódott, a hajó és a szentély sarkait pedig átlós irányú támpillérekkel erősítették meg. A XVI. század második felében, a második építési szakaszban a torony és a nyugati hajófal egy részének kivételével- az akkor már romos régi épületet elbontották és a helyén egy új, a korábbinál hosszabb és szélesebb templomot emeltek. A toronyhoz kapcsolódóan új hajót építettek, melynek keleti végéhez, egy diadalívvel elválasztott, gótikus boltozattal ellátott szentélyt toldottak. A szentély, valamint a hajó nyugati sarkait támpillérekkel erősítették meg. A szentély északi oldalához egy négyzet alaprajzú sekrestyét építettek.