Kútbarlang

1930-ban fedezték fel véletlenül, a kút ásása közben. Rozlozsnyik Pál írt róla először, 1931-ben. Ekkor 150 méter hosszúságban volt megtekinthető.

1946-ban Szentes Ferenc, 1951-ben Leél-Őssy Sándor tudományos kutatásokat végzett benne.

1947-ben történt az első felmérése, amely Szentes Ferenc nevéhez fűződik.

1965–1966-ban a VMTE Toldy Barlangkutató Csoport új részek feltárásával majdnem 800 méterre növelte a hosszát és Végh Ernő vezetésével vázlatos térképet készített róla.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát.

1980-tól az Alba Regia Barlangkutató Csoport és az FTSK Barlangkutató Szakosztály, 1982-től az Acheron Barlangkutató Csoport dolgozott ismeretlen járatok megtalálásán. A munkájuk eredményeként a hossza 2300 méterre nőtt.

A részletes, 1:200 méretarányú térképét 1980-ban és 1981-ben az Alba Regia Barlangkutató Csoport készítette el Kárpát József vezetésével.

1980-ban lett megszerkesztve az izometrikus térképe. 1981-ben egy emléktáblát helyeztek el a Szabó Pál Zoltán-teremben.

1982 óta fokozottan védett barlang földtani, genetikai és ásványtani értékei miatt. Az 1984-ben kiadott „Magyarország barlangjai” című könyv szerint az 1960-as évek egyik jelentős hazai barlangkutatási eredménye volt a barlang 1965. évi térképezése és a részletes bejárása. A könyvben részletesen le van írva a barlang, egy térképen van a helye feltüntetve és a neve szerepel az országos barlanglistában négy névváltozatával.

1988-ban a kútba egy 50 méteres vaslétra lett beszerelve a látogatásának megkönnyítése érdekében.

A Természetvédelmi Hivatal az 1980-as évek végén lezáratta a bejáratát.

Jelenleg a cserszegtomaji Labirint Karszt- és Barlangkutató Sport Egyesület kutatja, akik 1990-ben kapcsolódtak be a kutatásába.

Különböző vizsgálatok arra utalnak, hogy további kiterjedt szakaszok várnak még felfedezésre itt.