Apátsági templom

Az Bél-háromkúti Apátságot II. Kilit egri püspök (1224-1245) 1232-ben alapította, abból a célból, hogy a környékre telepített kunokat és besenyőket keresztény hitre térítsék. Nevét az épület mellett folyó három forrásról kapta. Az apátság mellett ciszterci monostor is állt, amelynek mára már csak a romjai maradtak meg. A templomot a tatárjárás előtt valószínűleg nem építették meg, csak 1246-ban folytatták mikor az ország némileg kiheverte a tatárjárást. A török közeledésének hírére a szerzetesek elmenekültek és erre az időre tehető a templom tönkre menetele. 1534-ben a protestáns nagyhatalmú főúr Perényi Péter foglalta el. Az apátság 1700 óta az egri papnevelő intézet birtokába került. A szeminárium kezdte el rendbe hozni a templomot, amelynek teljes rendbehozatala gróf Erdődy Gábor püspöknek köszönhető. A XIII. században, román stílusba épített cisztercita templom építészeti szempontból is egyedülálló. Az építés két korszakra osztható, amely jól látszik a templom homlokzatán, a tatárok bejöveteléig a homlokzat a bal kéz felé eső északi részt fejezték be. Az északi rész szépen kifaragott kövekből pontos illesztésekkel készült. Az oszlopokon jól észrevehetőek a román stílus szépen kidolgozott jegyei. A homlokzaton látható egyedülálló rozettán keresztül hatol be a fény a templomba.
A Szent Imre-oltárt 1748-ban készítették el, a szószék és a hangvető XVIII. századvégi copf stílusú. A templom érdekessége hogy falai rétegesen váltakozó vörös és zöldesszürke kövek borítják, amelyet eltakar a később levert vakolat.